40. Hogyan teremtette a Teremtő a világegyetemet?

 

Mivel a Mindenségben nincsenek elkülönült formák, ezért azt a legkönnyebben úgy képzelhetjük el, mint egy üres teret, vagy üres lapot.  A Mindenség nem a semmi jelenléte; hanem a valami hiánya, amelyet illusztrálhatunk fehér mezőként, amely nem tartalmaz formákat, amelyeket felfoghatnánk, vagy amelyeket ábrázolhatnánk.

Amikor a Teremtő olyan döntést hoz, hogy a különálló formák világát teremti meg, akkor ennek első lépéseként maga köré von egy szférikus határt.  Ez a határ különíti el a Teremtőt a Mindenségtől.  Ezzel a Teremtő a Mindenségben olyan teret teremtett, amelyet a saját Lénye és tudata tölt ki.
 


Ezt követően a Teremtő a Lényét a tér középpontjába, szingularitásba sűríti.  Ennek következtében a tér többi részében űr keletkezik, amely a Mindenségtől elkülönül, de még formát nem tartalmaz.  Mivel azonban az űr kevesebb, mint a Teremtő Lényének teljessége, ezért az űrben lehetséges különálló formákat teremteni.

  

 

 

A szingularitásból a Teremtő saját Lényének egy részét vetíti ki, amely azonban nem az ősrobbanás teória által felvázolt ellenőrizetlen robbanást eredményezi.  Ehelyett a Teremtő önmagát a szingularitás körüli szférába vetíti ki, amely az űrtől azért különül el, mert azt az alapvető szubsztanciát tartalmazza, amely kiindulási szubsztanciája mindennek, amely belőle teremtődik.  A Biblia ezt fénynek nevezi, „Legyen világosság!”   A tudomány energiának hívja, ez a könyv pedig ennek megnevezésére az Anya-Fény elnevezést használja. 


 

Az első szféra kezdetben nem volt teli fénnyel, valójában jelentős mennyiségű sötétséget tartalmazott, ami persze nem valami gonosz vagy rossz dolgot jelentett, csupán a fény hiányát.  A szférán belül, a Teremtő bizonyos formákat, bizonyos struktúrákat teremtett, amelyek az élet alapjául szolgáltak.  A Teremtő ezután saját maga öntudattal rendelkező kiterjesztéseit vetítette ki ebbe az első szférába, a formák világának első szintjére.  Így jöttek létre azok a lények, akik társteremtőkként lettek megteremtve, de nagyon kevés önazonossággal, és önészleléssel rendelkeztek megteremtésükkor.  Azért érzékelhették önmagukat elkülönült lényeknek, mert az első szféra nem volt fénnyel teljesen kitöltve.  Az elkülönültség-érzés a sötétségből adódott.
 
Kezdetben, az első társteremtők tanítója maga a Teremtő volt.  Miközben a társteremtők a fejlődésük során egyre önellátóbbak lettek, a kreativitásukat, teremtőerejüket mesterfokra fejlesztették.  Elméjük ura lett az anyagnak, így a saját szférájukban egyre kiválóbban tudtak társteremtőként működni.  Mindez kettős hatást eredményezett.  Egyrészt a társteremtők a Teremtő által létrehozott alapokon új struktúrákat tudtak létrehozni, másrészt a társteremtők a Teremtő végtelen készletéből több fényt juttattak a saját szférájukba.
 
Ebből adódóan az első szféra idővel olyan fényintenzitást ért el, hogy egyetlen lény számára sem volt lehetséges azt az illúziót fenntartani, hogy a forrásuktól, egymástól, és a szféra struktúráitól elkülönülve léteznek.  Amikor a szféra teljes fénymennyisége egy kritikus intenzitást elért, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy minden a Teremtő fényéből és tudatából keletkezett.  Így minden társteremtő eljutott a megvilágosodásig, és közvetlenül a Teremtő kiterjesztésének, a Teremtő egyéniesülésének érezte önmagát.
 
A Teremtő ekkor önmagát az űrre kivetítve egy másik szférát teremtett, amely az űrtől elkülönült.  Ez a szféra ismét csak bizonyos fénymennyiséggel volt ellátva.  Azok a társteremtők, akik az első szférában mesterfokot értek el, a tudásukat felhasználva olyan struktúrákat teremtettek, amelyek a második szférában az élet alapjaiként szolgáltak.  Amikor ez elkészült, akkor az első szféra mesterei önmaguk öntudattal rendelkező kiterjesztéseit vetítették ki a második szférára.

A társteremtők második generációja szintén behatárolt önazonossággal, és korlátozott önészleléssel rendelkező különálló lényekből állt, akiknek az első szféra mesterei, a spirituális szüleik, lettek a tanítóik.   A fejlődésük során ők is eljutottak odáig, hogy mestereivé váltak a második szférának, és velük együtt a szféra is elérte a kritikus fényintenzitást.  Ekkor a Teremtő megteremtette a harmadik szférát.  Néhányan a második szféra mesterei közül a saját döntésüknek megfelelően tovább emelték a tudatszintjüket annak érdekében, hogy az első szférába juthassanak.  A többiek pedig olyan mesterekké váltak, akik képesek voltak rendszerek teremtésére, és ezzel a harmadik szféra társteremtői lettek.
 
Így folytatódott tovább az élet-életet- teremt folyamat, és az űrben számos szint és szféra keletkezett.  Egy-egy új szféra alkonyzónaként indult, amely az űrtől elkülönült, és nem rendelkezett annyi fénnyel, mint a magasabb szférák. A kritikus szintre emelkedve azonban a szféra később a szellemi/spirituális szféra részévé vált.  Az anyagi világegyetem a folyamat legutolsó részeként jött létre.  Mivel behatárolt fénymennyiséggel lett megteremtve, ezért a szféra társteremtőinek, vagyis nekünk és a többieknek, lehetőségünk volt arra, hogy elkülönült lények önazonosságával kezdjük az életünket.  Mivel az alacsony intenzitású fény miatt az anyag sűrűbbnek tűnik, ezért elkülönülve érzékelhető a szellemi szféra képlékenyebb formáitól.  Ebből adódóan egy új társteremtő úgy hiheti, hogy az anyagi világegyetemen túl nincs semmi sem, vagy azt gondolhatja, hogy a két világ nem átjárható.
 
Az anyagi világegyetem ugyanabból az „anyagból” keletkezett, mint az anyagi világegyetem minden része, vagyis az Anya-Fényből.  Az anyagi világegyetem azonban alacsonyabb intenzitású fényből lett létrehozva, de rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a rezgésszintje a szellemi valóság rezgésszintjére emelkedjen.  Ezzel az egész világegyetem is magasabb szintre emelkedik.  Ez a felemelkedési folyamat, mint külső cél, húzódik meg az anyagi valóság megteremtése mögött.

Az anyagi világegyetem megteremtésének belső, valódi célja pedig az, hogy az ide kerülő társteremtők számára tudományos laboratóriumként szolgáljon.  A társteremtők pedig csak a saját tudatszintjük emelésével válhatnak arra képessé, hogy nyitott folyosóként működve még több szellemi fényt engedjenek be az anyagi világegyetembe.  A folyamatban közreműködve, a kreatív erőfeszítéseik eredményeként pedig észlelik a világuk felemelkedését.  A társteremtők önészlelése addig tágul, míg képesek lesznek a szellemi valóságba emelkedni. Természetesen ez a végső cél az anyagi világegyetem megteremtésével.  Minden az önfelismerés szintjének emelése körül forog.  Végül azoknak a Lényeknek az önészlelési szintjére juthatunk el, akik számunkra az anyagi világegyetemet megteremtették. 

Mindannyian születendő Istenek vagyunk, Istenként lettünk megteremtve.  Ez nem istenkáromlás, hanem a legmagasabb szintű valóság.  

41. Isten törvénye nem büntetés

Az oldal tetej?reUgrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23

Újdonságok:

Az INV24 Mihály Arkangyal védjél meg invokáció lefordításra került.  Mivel igen jelentős spirituális védelmet képvisel, ezért minden spirituális érdeklődésű olvasónak nagy segítségére lehet.  Az invokációkat a mesterek ajánlása alapján 9 egymást követő napon érdemes elmondani a hatékonyság érdekében.

2021-09-14 10:28:35

A 2021-es évre vonatkozó Gautama Buddha, Mária Anya és St. Germain üzenet lefordításra került.

2021-04-08 13:20:31

A jelenlegi nemzetközi közegészségügyi helyzetre való tekintettel Kim Michaels  az Astrea Elohimhoz szóló egyik invokációját átalakította úgy, hogy azt most felhasználhatjuk a koronavírus elleni spirituális védelemre.   WINV38 Invokáció Astreához a koronavírus felemésztése érdekében Aki teheti, kapcsolódjon be egy kezdeményezésbe, amely Észtországból indult ki a mai napon, és úgy szól, hogy mondjuk közösen a fenti invokációt reggel, vagy este 8 órakor, vagy mindkét időben.  Isten áldjon mindenkit és a Földet!

2021-03-31 23:40:05

Gautama Buddha 2020-as újévi üzenete lefordításra került.

2020-03-10 21:07:59

Az 1.04 Hívás a Nagy Isteni Vezetőhöz novéna lefordításra került, amely a Teremtői tervünk megismerésében nyújt segítséget.

2020-01-24 18:01:53