A döntés a tiétek: növekvő ellenállás, vagy növekvő transzcendencia
2011.01.01.

A Buddha VAGYOK.  Gautama az a név, amellyel az emberek az én életáramlatomat azonosítják, amely én vagyok már 2 500 éve. 

Szeretteim, ez hosszú időnek tűnhet, de a Buddhának van-e értelme az időről beszélnie?  Hiszen az csak egy grandiózus illúzió, amely a különváltság tudatszintjéből ered, amely azt állítja, hogy az élet áramlása szegmensekre osztható, nevezve azt múltnak, jelennek és jövőnek.  Vagyis inkább azt kellene mondanunk, hogy csak múltnak és jövőnek nevezve, mivel valójában azok, akiket a dualitás tudatszintje vakká tett, soha nem képesek a jelenben élni.  Vagy a múltban, vagy a jövőben élnek, mert a figyelmüket nem befelé fordítják, ahol esetleg képesek lennének megtapasztalni a jelen pillanatot, és ennek eredményeként tapasztalhatnák azt, hogy a jelen pillanat az az örök jelen.  A jelen, amely túl van a múlton, és a jövőn, mert úgy mozdul tovább, ahogy ti mozdultok tovább a Buddha terében.

Láthatjátok, hogy a dualista tudatszint által megteremtett illúzió szerint létezik haladás az időn belül.  A valóság azonban az, a Buddha nézőpontjából, hogy olyan, mint idő, nem létezik.  Mit jelent ez?  Azt jelenti, hogy csak tér van, amelyen keresztül haladtok.  Ti nem az időn belül mozogtok; ti a téren belül haladtok, a tér adja nektek a teret ahhoz, hogy különböző formák létezhessenek, és az teszi lehetővé számotokra azt, hogy egy kezdőpontból olyan irányba haladjatok, amely nem a végpont, hanem valójában az egységbeolvadás a forrásotokkal, a Teremtőtökkel, mindennel, ami létezik. 

Ha azt láthatnátok, amit én látok, akkor láthatnátok azt, ahogy a 2011-es év most a bolygóra gördül, hasonlóan ahhoz, ahogy újabb és újabb időzónákban ünneplik az emberek az új évet.  Ez az év, amelyről már beszéltem nektek, az Anya Éve lesz.  Ha láthatnátok azt, amit én látok, akkor láthatnátok azt az energiát, amely az Anya Évét reprezentálva végiggördül a bolygón.  Ezt oly módon képzelhetitek el, mint egy takarót, amely befedi a bolygót, és amelyet most félregördítenek az Anya új energiái, azok az új energiák, amelyek azokat a beavatásokat reprezentálják, amelyekkel az emberiségnek az Anya Évében kell szembenéznie.  A Fiú Évéből származó régi energiák pedig arrébb gördülnek úgy, mintha egy sávban északról dél felé egy plédet kezdenétek el feltekerni, amely a Földet egy vonalon takarja, majd folytatjátok ezt majdnem úgy, mint ahogy egy konzervdoboz fedelét nyitáskor feltekeritek egy tekercsbe. 

Így fordulnak ezek az energiák a bolygó körül, eltakarítva a régit, és valójában ez az oka annak, hogy az emberek gyakran úgy érzik, hogy új energiák feszítik őket, új optimizmussal megújulva tekintenek az új évre annak ünneplésekor, vagy inkább akkor, amikor kijózanodnak, és képesek arra, hogy ismét azzal a tisztasággal gondolkozzanak, amely a normál tudatszintjükre jellemző.  Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a legtöbb ember képes tisztán gondolkodni, mert valójában nem képesek, mint ahogy nem voltak képesek   2 500 évvel ezelőtt sem.  Azonban abból a távlatból nézve, amelyet ti időnek neveztek, volt haladás, mivel ez idő alatt a Föld tovább mozdult a térben. 

Annak illúziója, hogy az anyag a Szellemtől elkülönülve létezik

Mint tudjátok, ha arra gondoltok, amit az űrhajósaitok mondtak nektek, a Föld elliptikus pályán mozog a Nap körül.  De hány ember gondolkozik el azon a tényen, hogy a Nap is mozog a térben?  A Nap egy sokkal nagyobb pályát követ a saját gravitációs központja körül, mint a Föld.  Ha megnéznétek azt a pályát, amelyet a Föld megtett a térben, akkor azt láthatnátok, hogy az a pálya nem elliptikus.  Sokkal inkább spirális, amely egy tisztán kivehető irányba tart.  Természetesen, ha még távolabbról tekintenétek vissza, és figyelnétek meg a Nap aktuális pályáját, akkor azt láthatnátok, hogy bár a Nap a gravitációs központja körül halad körbe, azonban a központja is halad előre a térben, és így a Nap pályája is spirál alakzatot követ. 

Mindez azt jelenti, hogy semmi sem áll egyhelyben.  Semmi sem mozog egy körív mentén, nincsenek zárt körök, mivel a teljes világegyetem tágul.  Ez az, ami miatt az idő nem valós.  Az idő illúzió, egy olyan trükk, amelyet a Maya által megvakított elme játszik veletek, mint az az illúzió, hogy az anyag valóságos, mint az az illúzió, hogy az Anya valóság önmagában, hogy létezik önmagában, az Apától függetlenül.  Mint tudjátok, ahogy azt egy éve Újévkor kifejtettem, a Fiú Éve jelentette azt a kihívást, hogy a Krisztusi tudatszintről nézve megtanuljatok különbséget tenni valós és valótlan között.  Az Anya Évében azonban ezt a megkülönböztetést mélyebb szintre kell vinnetek ahhoz, hogy az emberiség át tudjon jutni azon a beavatáson, amelyet ez az év reprezentál. 

Mert valójában arra a megkülönböztetési szintre kell eljutnotok a most következő évben, a most következő beavatási ciklusban, hogy megtanuljatok átlátni azon az illúzión, hogy az Anya, az anyagi energia elkülönült a forrásától, amely természetesen az Apa, vagyis a Szellem.  Nézzetek erre a bolygóra, és vegyétek észre, hogy milyen sokan élnek annak az illúziónak a teljes vakságában, hogy olyan világban élnek, amely elkülönül a forrásától, amely elkülönül a Szellemtől!  Figyeljétek meg azt, hogy az illúzió hány embert tett vakká, akik szerint nincs Szellem, akik szerint nincs semmi az anyagi világegyetemen túl!  Vegyétek észre azt, hogy hány ember tagadja a saját spiritualitását, a saját valóságát szellemi lényként, aki csak átmenetileg lakik az anyag világában! 

Ez az anyag világa-e, vagy azé a mélyebb valóságé, hogy szellemi lények vagytok, akik a Szellem világában laknak?  Mert ti, mivel a Szellem kifejeződései vagytok, így mindenhol ott vagytok az anyag világában a szellem kifejeződéseként.  Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett, írja a keresztény Biblia.  Ugyanezt a koncepciót találhatjátok meg a buddhizmusban, a hinduizmusban, a taoizmusban, az iszlámban és a legtöbb egyéb vallásban vagy filozófiában. 

De annak ellenére, hogy ezek a tanítások elérhetőek azok számára, akiknek szemük van a látásra, mégis a legtöbb embernek nincs erre szeme.  A legtöbb ember vallásokat követ; lehet, hogy tanulmányoznak tanításokat, hisznek bennük külső értelemben, de nem hisznek bennük olyan értelemben, hogy belső valóságként tapasztalják meg azt, amelyről a tanítások szólnak.  Az emberek időről időre beleolvasnak a Bibliába anélkül, hogy igazán megtapasztalnák a mélyebb igazságot, amely abba a nem tökéletes eszközbe van bezárva, amely a szó. 

Mert hogyan tartalmazhatnák a szavak a Szellemet, hacsak nem olyan lény előadásában, aki tudatában van a saját magában meglévő spiritualitásának, és ezért képes a szavakat mélyebb értelemmel, finom energiával átitatni.  Ekkor a szavakat lépőkövekként használhatjátok arra, hogy átvágjatok a tudat áramlásán keresztül a másik oldalra, ahol a Szellem arra vár, hogy nektek adhassa az önmaga megtapasztalásának élményét.  Így megpillanthatjátok még ezen az anyagi fátylon keresztül is azt, hogy csak egy valóság van, hogy a mögött a milliónyi forma mögött, amelyek az érzékeléseteket ingerlik, és elvonják a figyelmeteket, csak egy valóság, egy Szellem van. 

Lássátok meg a tudat áramlását minden forma mögött!

Mert amikor meglátjátok ezt, még ha csak egy pillanatra is, akkor lehet, hogy hozzákezdtek a fátyol odébbhúzásához, hogy a továbbiakban már ne két lépésre legyetek az áramlat túloldalától.  Mert most már látjátok azt, hogy nem helyes az a gondolat, hogy a Szellem az áramlat túloldalán van, és az, hogy az anyag a Szellemtől elkülönült.  Mert láthatjátok, hogy a szellem áramlat és anyag is egyben.  Ekkor kezditek meglátni azt, hogy a szellem tudatáramlás, nem pedig az a változatlan Isten, amelyet nagyon sok külső vallás hamisan ábrázolt.   Vagy inkább azon külső vallások hamis prédikátorai, akik azokkal a doktrínákkal és magyarázatokkal álltak elő, amelyek az aktuális írásoktól és azok belső értelmétől jóval eltérnek, és csak csodálkozni lehet azon, hogy az emberek hogyan képesek hinni bennük.  Mert ezeket a magyarázatokat azok terjesztik újra és újra, akik önmagukat a többiek fölé akarják emelni annak érdekében, hogy másokat irányíthassanak, megerősítve azt az illúziót, hogy az emberek el vannak választva a forrásuktól, az Istenüktől, hogy szükségük van az uralkodó elit hamis prédikátoraira ahhoz, hogy eljussanak Istenhez, mert egyedül nem képesek megtalálni Őt. 

Azonban, mint láthatjátok, a mélyebb valóság az, hogy Isten, élő Isten.  Isten tudatáramlás, és ha elkezditek Istent tudatáramlásként látni, akkor kezditek el önmagatokat is tudatáramlásként észlelni.  Így tovább haladva látni fogjátok azt, hogy az anyagi világ is tudatáramlás.  Ekkor kezditek el észlelni azt, hogy az Apa Isten, mint tudatáramlás, anyagként fejezi ki önmagát.  Annak ellenére, hogy a formák egymástól különállónak és a szellemtől is különváltnak látszódnak, valójában nem váltak külön.  Nincsenek elkülönülve annak ellenére sem, hogy ezek a formák úgy tűnhetnek, hogy egy bizonyos megjelenésben valamilyen folytonossággal rendelkeznek; mindettől függetlenül valójában azok is, szintén a tudat áramlásai. 

Mert az a tény, amelyet a tudósaitok helyesen figyeltek meg, hogy az anyagi világegyetem tágul, valójában bizonyítja azt, hogy az a tudat áramlása.  Mert szeretteim, gondoljatok a tudományos mítoszra, és vegyétek észre, hogy mítoszt mondtam, az ősrobbanással kapcsolatban.  Gondolkodjatok el azon a koncepción, hogy egy távoli pontban az egész anyagi világegyetem, mint ahogyan ismeritek, egyetlen pontba, egy szingularitásba volt összesűrítve.  Majd egy hatalmas robbanás során áramlott ki minden, ami valaha létezett, és ami valaha létezni fog anyagi formaként és energiaként. 

Nos, ha tényleg ez történt volna, akkor hogy tudjátok megmagyarázni azt, hogy az anyagi világegyetem nem csak tágul, hanem gyorsulva tágul?  Nem magyarázhatjátok ezt azzal, hogy az ősrobbanás kezdeti energiája okozná azt, hogy a világegyetem állandóan gyorsulva táguljon.  Mert honnan nyeri a gyorsulásához a hajtóerőt?  Nem nyerheti a kezdeti robbanásból, mert a logika bizonyosan jelzi nektek azt, hogy amennyiben a hajtóerő a kezdet kezdetén felszabadult, akkor az univerzum azonos ütemben való gyorsulásának meg kellene szűnnie, és annak utána el kellene kezdenie zsugorodni.  Azonban a megfigyelések és a mérések eddig azt igazolták, hogy nem ez a helyzet, hanem az, hogy az univerzum gyorsulva tágul. 

A kérdés tehát az: „Mi okozza a gyorsulást?” Nem okozhatja anyagi erő, mert ilyen erő nem létezik.  Éppen ezért az egyetlen racionális, logikus magyarázat az, hogy az igazi erő, amely az univerzumot továbbhajtja az a tény, hogy az univerzum tudatáramlás. 

Az univerzum gyorsulásának mértéke

A gyorsulás, szeretteim, most figyeljetek, valójában a tudatnak az alapvető minősége; olyasmit képes tenni, amelyet az anyag, mint elkülönült entitás, a ti felfogásotok szerint, nem képes megtenni.  Az anyag nem képes túllépni önmagán, az anyag nem képes azon az állapoton tovább lépni, amelyen keletkezett.  A tudat azonban rendelkezik ezzel a képességgel, a tudat képes újra felfedezni önmagát, a tudat képes túllépni önmagán, a tudat dönthet úgy, hogy hagyja, hogy a régi elhaljon, és újjászületik, egy magasabb szinten születik újjá. 

Ez az a mozgatóerő, amely a Teremtőt arra késztette, hogy teremtsen, és ez az a hajtóerő, amely a Teremtő teremtményeit arra készteti, hogy állandóan gyorsuló mértékben táguljanak azzal együtt, hogy az egész anyagi világegyetem egyre gyorsuló ütemben tágul.  Ezért titeket, mint egyéni önészleléssel rendelkező lényeket az életerő arra sarkall, hogy tágítsátok a tudatotokat annak érdekében, hogy lépést tudjatok tartani mindazzal, ami a világegyetemben történik.  Ez az, ami természetesen a Földet is egyre gyorsuló mértékben hajtja előre a térben. 

Mi az, ami megteremti azt, amit az idő illúziójának neveztem?  Pontosan az a tény, hogy a Föld lakói nem tágítják a tudatukat abban a mértékben, amilyen mértékben a Föld a téren keresztül előre halad az egész anyagi univerzum, és az egész fel nem emelkedett szféra, amelyben léteztek, tágulási mértékéből eredő húzóerő miatt. 

Nem vagytok ugyanis egyedül az univerzumban.  A Föld emberei nem az egyetlen önészleléssel rendelkező lények az anyagi világegyetemben.  Számos bolygó rendelkezik intelligens életformával, és az ilyen bolygók többsége egy felemelkedő spirálon van már, ahol az ott lévő bolygók lakosai gyorsítják a tudatukat.  Ez teremtette meg azt, amely hasonló ahhoz, amit a tudósaitok kozmikus háttérsugárzásnak neveznek.  Létezik egy kozmikus háttér tágulóerő, amelyet a keresztény hagyomány Szentléleknek, Szent Szellemnek nevez, amelyet mindazok az anyagi világegyetemben lévő önészleléssel rendelkező lények teremtenek meg, akik folytonosan tágítják a tudatszintjüket, majd túllépnek azon, majd újra tágítják, és újra túllépnek azon, így folytatva.

Ez adja az egész anyagi világegyetem gyorsulásának a mértékét.  A tudatok tágulása az, amely az anyagi világegyetemet tovább hajtja, a fizikai bolygókat, galaxisokat eltávolítja egymástól egyre gyorsuló mértékben.  Ez az, amelyet úgy nevezhetünk, hogy annak az univerzumnak a háttér növekedési rátája, amelyben éltek.  A Föld lakossága nem tágítja a tudatát ennek a rátának megfelelően; hanem csak lassabb mértékben.  Emiatt van az, hogy a Föld hátrébb tart az abszolút térben annál, mint ahol lennie kellene akkor, ha követte volna az univerzum, mint egész, tágulásának mértékét.

Ez a lemaradás teremti meg az idő illúzióját.  Ez a lemaradás teremti meg azt a súrlódást, amely nagyon sok olyan problémát teremt a Földön, amelyekre látszólag nincs megoldás.  A valóság az, hogy a Földet az univerzum háttér tágulóereje húzza magával egyre gyorsuló sebességgel.  De mit jelent egy bolygó számára az, ha folytonosan gyorsulva halad át a téren?  Nos, figyeljétek meg, hogy mi történik egy tárggyal a Földön, pl. egy autóval, amikor növelitek a sebességet.  Növekszik a légellenállás, növekszik a súrlódás, amelyeknek legyőzéséhez egyre nagyobb erőre van szükség. 

Ezért úgy tűnhet, hogy a Föld fejlődéséhez egy állandóan növekvő erőre volna szükség, és valójában jelenleg éppen ez a helyzet.  Van azonban ennek a „forgatókönyvnek” egy alternatívája.  Az állandóan növekvő erőre ugyanis csak akkor van szükség, ha az olyan testet hajt, amelynek a sűrűsége változatlan.   Mi lenne akkor, ha a Föld sűrűsége egyre csökkenne, és ebből adódóan, miközben azért hajtják, hogy gyorsabban haladjon, csökkenne a súrlódása, és az ellenállása.  Ennek következtében a Föld erőfeszítések nélkül haladhatna keresztül a téren egyre gyorsuló sebességgel anélkül, hogy ehhez egyre növekvő erőre volna szükség. 

A hajtóerő a tudati transzcendencia  

Nos, ami ezt lehetővé teszi az, mint láthatjátok a tudati transzcendencia, a tudat felgyorsítása, amikor hagyjátok, hogy a régi önazonosság-tudatotok, amely még egy bizonyos szintű sűrűségszinthez kötődött, eltűnjön.  Ha ez tömeges szinten megtörténik, azáltal, hogy az emberiség felemeli a kollektív tudatszintjét, akkor az egész bolygó sűrűsége csökkenni fog majd.  Ennek következtében a térben képes lesz egyre gyorsuló sebességgel egyre növekvő erő felhasználása nélkül haladni. 

Ez forradalmat hoz majd magával, nemcsak az emberi gondolkozásban, hanem a társadalom egészében is.  Ekkor látni fogjátok azt, hogy már nincs szükségetek erőre, fizikai, mentális, érzelmi erőre a régi struktúrák fenntartásához.  Mert azok helyett nem újabb struktúrák keletkeznek, hanem az arra való hajlandóság, hogy együtt áramoljatok az élet áramlásával.  Így már nem törekedtek majd arra, hogy a fény áramlatát struktúrákba zárjátok annak érdekében, hogy az nektek állandóság- és folytonosság-érzetet adjon.  Mert a továbbiakban az önazonosság-észlelésetek már nem a struktúrákból ered majd, hanem azáltal, hogy átláttok a struktúrákon, beleértve még a Föld struktúráját is. 

Mert akkor látni fogjátok már, hogy ti a tudat áramlásának a kifejeződései vagytok.  Ti a tudatáramlással együtt áramoltok, és ha már nem azt érzékelitek, hogy az áramlat lehúz benneteket, akkor szükségetek lesz-e arra, hogy a struktúrákba kapaszkodjatok?  Miért ragaszkodnátok ahhoz, hogy a parton kapaszkodjatok meg, vagy mentőövbe fogódzatok, ha már nem tartotok attól, hogy elmerültök? 

Mert tudnotok kell, hogy valójában a legnagyobb öröm együtt áramolni az Élet Folyamával, együtt áramolni az áramlattal, hagyni, hogy az élettel együtt áramoljatok békében, ahelyett, hogy ellenállnátok, ahelyett, hogy annak a módját keresnétek, hogy hogyan erőltethetnétek azt az elmedobozotokba, abba, amelyet az érzékelésetek teremtett meg.  Az érzékelés, amely az egóból, az elkülönült énből fakad, amely attól fél, hogy az időben egy ponton megszűnik majd a létezése.

Mert ez valójában annak az ára, amit azért fizettek, amiért elmaradtatok az univerzum gyorsulási rátájától.  Abban a pillanatban, amikor kezdtetek lemaradni a világegyetem egészétől, akkor egy szakadék keletkezett.  Ez a szakadék okozza a halálfélelmet.  Azt a félelmet, hogy ti, mint önészleléssel rendelkező lények, egy ponton már nem léteztek majd. 

Ez a félelem azonban csak azért létezhet, mert olyan önészleléssel rendelkező lények, amilyen ti is vagytok, az életet egy szűrőn keresztül, struktúrán keresztül, az egó érzékelésén keresztül érzékelik, ahelyett, hogy az életet a tiszta észlelésen keresztül észlelnétek, amely tiszta észlelést akkor tudjátok elérni, ha önmagatokat Tudatos Énként észlelitek, vagyis a Teremtő Lényének a kifejeződéseként.  Tudatos Énként észlelve magatokat nyitott kapuként, tiszta üveglapként láthatjátok magatokat, mint ahogy azt Jézus olyan részletesenelmagyarázta.       

Tudjátok azt, hogy az az életáramlat, az a tudatáramlat, amely a ti ÉN VAGYOK Jelenlétetek, az képes akadálytalanul, erőfeszítések nélkül áramolni.  Ezért nem kell az elkülönült énetek létezését erőfeszítések árán fenntartanotok.  Ugyanis erőfeszítések nélkül együtt áramolhattok a tudatáramlattal, amely a ti ÉN VAGYOK Jelenlétetek, és amely rajtatok keresztül kívánja kifejezésre juttatni önmagát. 

Lépjetek túl az ellenálláson!

Miért van szükségetek erőre, vagy ellenállásra akkor, ha ráébredtek arra, hogy kik vagytok; hogy ti az ÉN VAGYOK Jelenlétetek nyitott kapui vagytok.  Elfogadva ezt együtt áramoltok azzal a tudatáramlással, amely a Jelenlét, amely a lényeteken áramlik keresztül.  Ahelyett, hogy az áramlás zúgó hangját fenyegető morajlásként hallanátok, amely egy nap talán eláraszt, és elborít benneteket, ehelyett most együtt áramolhattok vele.  Amit ekkor hallotok majd, az nem robaj lesz, amely azzal fenyeget, hogy elpusztít benneteket, hanem valójában a Teremtő lénye boldogságának finoman áramló gyöngyöző áramlása. 

Ezt a boldogságot akkor tapasztaljátok meg, ha egyszerűen megszabadultok attól az érzéstől, hogy bármilyen ellenállást kellene kifejtenetek, vagy bármibe kapaszkodnotok kellene, vagy bármit el kellene pusztítanotok.  Valójában annak az érzékelése, hogy az anyag valóság, hogy állandósággal rendelkezik ez az, amely lépre csal benneteket, amely megakadályozza azt, hogy az áramlattal haladjatok.  Mert azt gondoljátok, hogy az anyagra úgy kell tekintenetek, hogy vagy elfogadjátok azt, hogy az anyag a jelenlegi formájában állandó, és ezért uralkodik rajtatok, vagy azt kell elfogadnotok, hogy az anyag rossz a jelenlegi formájában, és ezért azt meg kell változtatnotok, vagy el kell pusztítanotok.  Ti pedig azért vagytok itt, hogy megmentsétek a világot, vagy elpusztítsátok a gonoszt, de mindkét változat azt kívánja meg tőletek, hogy önmagatokon kívül változtassatok meg valamit.  Ez vezet a drámákhoz, és az epikus gondolkodásmódhoz, amelyről már két évvel ezelőtt beszéltünk nektek.

Az időtartam, ha ismét az időről akartok beszélni, elég hosszú ahhoz, hogy még a legsűrűbb is kezdjen ráébredni a szavaink mögött rejlő mélyebb valóságra.  Természetesen elhatárolhatjátok magatokat ettől, és szavakkal érvelhettek ellene, a szavak szintjén, és éppen ezért nem is juttok el a lényeghez.  Természetesen jogotok van ehhez, ha még jobban le akartok maradni, és ha egyre nagyobb és nagyobb ellenállást akartok megtapasztalni, vagy növekvő szembenállást a lényetekkel, az áramlásotokkal, az örömötökkel, a boldogságotokkal. 

Álljatok ellen, ha azt akarjátok!  Azonban hadd nyújtsak nektek reális képet arról, ahogy az  planetáris szinten látható.  A 2011-es év, az Anya Éve, egyre növekvő nehézségeket jelent majd azok számára, akik ellenállnak az Élet Folyamának, a változás folyamának, a gyorsulás folyamának, amely előrehajtja ezt a bolygót annak érdekében, hogy megtehesse azt a gigantikus kvantum ugrást, amely a felzárkózáshoz szükséges, hogy csökkenjen a szakadék a között, ahol a bolygó jelenleg van, és a között, ahol lennie kellene, ha a lakói követték volna az egész univerzum háttér gyorsulásának rátáját. 

A szakadéknak meg kell szűnnie mielőtt a 2012-es év véget ér, hogy a ciklusok megváltozhassanak.  Ez nem jelenti azt, hogy a szakadéknak teljes mértékben el kell tűnnie, de jelentős mértékben össze kell zsugorodnia.  Ha ez nem történik meg, akkor az ellenállás még nagyobb lesz a ciklus után, amelyet a 2012-es év fordulója jelez.  Ez pedig fizikai megnyilvánulásokat eredményezhet, nem teljesen olyan magnitúdóval, amelyet egyesek előre jeleztek, de bizonyosan jelentősebb mértékben annál, mint amit eddig láttatok. 

Tekintsétek ezt az évet lehetőségnek!

Mert ez az év, az Anya Éve, különleges jelentőségű számotokra, spirituális emberek számára a Földön, olyan szempontból, hogy pozitív hatást tudjatok gyakorolni világméretben a társadalomra.  Jegyezzétek meg azt, amit most mondtam!  Nem tudtok pozitív hatást gyakorolni, ha az epikus gondolkodásmód csapdájában vagytok, azt gondolva, hogy az utcára  kell mennetek, és meg kell változtatnotok az embereket, a társadalmat, a dualista érzékelésetekre alapozva, amely azt mondja nektek, hogy valami rosszul megy, ezért meg kell változtatni. 

Nem bűnbakokra való mutogatásra gondolok, és nem is arra, hogy őket erőszakkal megváltoztassátok.   Hanem arra, hogy vállaljátok a felelősséget a saját tudatállapototokért, gyorsítsátok fel a tudatállapototokat, és azután a gyorsulásotok természetes kifejeződéseként osszátok meg a Jelenléteteket, osszátok meg az örömötöket, osszátok meg a látomásaitokat szélesebb körben másokkal, a társadalommal. 

Szeretteim, sokan közületek már évek óta tanulmányozzák azokat a tanításokat, amelyeket ezen a közvetítőn keresztül adunk át nektek.  Évek óta olvassátok az AskRealJesus.com weboldalt.  Belső tudássá tettétek azokat, rózsafüzéreket és fohászokat mondtatok; ez mind szép és jó.  Nem szándékozom azt mondani, hogy amit tettetek, az nem volt helyénvaló.

De szándékomban áll azt mondani, hogy ebben a 2011-es évben a tanítások tanulmányozása, és a rózsafüzérek és fohászok önmagukban nem lesznek elegendőek.  Ha igazán teljesíteni akarjátok a beavatást, és meg akarjátok ragadni a következő év lehetőségeit, akkor el kell kezdenetek mindezeket kifejezésre juttatni, kinyilvánítani, megosztani másokkal.  Így megoszthatjátok másokkal a Jelenléteteket, és lehetőséget adtok a Jelenléteteknek arra, hogy átragyogjon rajtatok, és felemeljen másokat.  Nem olyan értelemben, hogy elmondjátok nekik azt, hogy mi a baj velük, vagy a társadalommal, vagy a világegyetemmel, vagy Isten tervével, hanem csak egyszerűen osszátok meg az elképzeléseiteket, az örömötöket, a gyorsulásotokat. 

Mutassátok meg, hogy mit lehet tenni egymás hibáztatása helyett, vagy ahelyett, ha nem tesztek semmit.  Ez jelenti azt a lényeges különbséget, amely azok között van, akik az Élet Folyamára, a Felemelkedettek Seregére, a Szent Szellem mozgalmára, az univerzum háttér gyorsulására hangolták magukat, és azok között, akik kiestek az előretartó progresszió szinkronjából, és akik azt gondolják, hogy a világ megmentésében segédkeznek.  Azonban csak azt a régi játszmát folytatják, amelyet a bukott lények kezdtek el egy távoli szférában, vagyis megpróbálják az univerzumot beleerőltetni az elmebörtönükbe. 

Ha ezt az utat választjátok, amelyre lehetőségetek van, hiszen szabad akarattal rendelkeztek, akkor azt találjátok majd, hogy a 2011-es évben rendkívül nehéz lesz a számotokra az, hogy fenntartsátok azt az illúziót, hogy az elmedobozotok a valóságot képviseli, és azt, hogy az univerzumot képesek lesztek erővel rábírni arra, hogy ezt visszaigazolja számotokra.  Ezt fogjátok bolygószinten is megtapasztalni.  Én az elmúlt évben adtam nektek egy gondolatformát a Fiú Évére, amint Krisztus kardja villámként halad előre, és szétvágja a fátylat, amely a valóságot elrejti, szétvágja azt a fátylat, amely lehetőséget adott az uralkodó elitnek arra, hogy mögötte megbújjon.  Láthattátok azt, ahogy ez az elmúlt év során ez különböző módon megvalósult, beleértve azoknak a dokumentumoknak a kiszivárogtatását is, amelyeket bizonyára az uralkodó elit jobban szeretett volna az emberek elől eltitkolni. 

Az anyag illúziójának megkérdőjelezése

Amit azonban látni fogtok a mostani évben az a még magasabb szintre történő gyorsulás, amikor azok az emberek, aki azt még nem tették meg, rá lesznek kényszerítve a gyorsulás miatt arra, hogy megkérdőjelezzenek nagyon sok olyan dolgot, amelyet idáig még nem kérdőjeleztek meg.  Nem csak az uralkodó elit vagy a hatalom megkérdőjelezésére gondolok. 

Nem csak erre, hanem valójában annak az illúziónak a megkérdőjelezésére, amelyet az anyag hozott létre, vagy inkább az a tény, hogy a dualista tudatszintről nézve az anyag sűrűnek, valóságnak, folytonossággal rendelkezőnek, állandónak tűnik.  Ezek azok az illúziók, amelyeket ez az év fenyeget.  A kártyavárak össze fognak omlani.  Ez történik majd a társadalom több területén, beleértve a pénzügyi világot, amely nagy valószínűséggel nagyobb felfordulást tapasztal majd meg, mint amilyet a korábbi években látott.  Nem állítva azt, hogy ez a biztos forgatókönyv, csak annyit mondva, hogy nagyon nagy esély van erre. 

Meg fogjátok azt is tapasztalni, hogy szükségessé válik az, hogy megkérdőjelezzetek sok olyan társadalmi szervezetet, amelyek még nem voltak megkérdőjelezve, beleértve a demokráciát is, hogy igazán a benne rejlő legmagasabb potenciálnak megfelelően működik-e, vagy magasabb szintre kell emelni, ahelyett, hogy azt gondolnátok, hogy a nyugati demokráciák már olyan szintet értek el, amelyről már nem lehet továbblépni.  Ez különösen az Egyesült Államok lakossága számára lesz kihívás, akik az országukat a modern demokrácia bölcsőjeként tekinti, és azt gondolják, hogy jelenleg is a világ legfejlettebb formájú demokráciáját képviselik a világon.  Ez egy olyan illúzió, amelyet szükséges lesz megkérdőjelezni a 2011-es évben, és az azt következő években.  Mert valójában Amerika sokkal jobban lemaradt az alapító atyák eredeti elképzeléseitől, de különösen St. Germain elképzeléseitől, aki amióta Amerikát megalapította, nem várakozik csendben, hanem még sokkal jelentősebb elképzelésekkel rendelkezik ma, mint amelyeket az alapító atyák a saját korukban el tudtak képzelni.

De mindezeken túl látni fogjátok azt, hogy szükség lesz annak megkérdőjelezésére, hogy az anyag valóságos-e.   Régóta létezik már egy olyan mozgalom, amelyben nagyon sokan tanulmányozzák a tudomány eredményeit, amelyekről mi is megfelelően említést tettünk a kvantumfizika, és az azon túli felfedezések vonatkozásában.  Ezekre a felfedezésekre alapozva a mozgalom tagjai hozzákezdtek annak megkérdőjelezéséhez, hogy az anyag rendelkezhet-e elkülönült létezéssel, vagy a tudat az anyag mögötti valóság.

Ez a mozgalom, és ez a hajlandóság a megkérdőjelezésre fel fog gyorsulni 2011 során és az azt követő években mindaddig, amíg olyan erőssé nem válik, hogy a legtöbb ember a Földön már többé nem fogja tudni figyelmen kívül hagyni azt.  Ezután történik majd meg a váltás, amikor már nem is akarják majd mindezt figyelmen kívül hagyni, mivel látni fogják, hogy mindez nem jelent fenyegetést azt életstílusukra és a világlátásukra.  Mert valójában ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy tágítsátok az életstílusotokat és a világlátásotokat, amelyeket határozottan magasabb szintre emelve olyan új lehetőségekhez juttok, amelyekről korábban még csak nem is álmodtatok.  

A 2011-es év gondolatformája

Mi lesz az a gondolatforma, amelyet átadok nektek most az Anya Évére vonatkozóan?  Nos, a Buddha kerekét, a Törvény Kerekét, a Dharma kerekét, mint tradicionális buddhista szimbólum, koncepcióját.  Az előző évben azt a gondolatformát adtam nektek, hogy Krisztus Kardja átvágja a fátylat és az illúziókat.  De ezéven a Dharma kerekének gondolatformáját kívánom nektek adni, amely legördíti a Maya fátylát, a fátylat, amely szerint az anyag valós, az anyag különválhat a Szellemtől, az anyag sűrűsége elfedheti a Szellemet, amelyből ered.

Képzeljétek ezt el az év során, a saját életetekre nézve, és bolygói szinten is, ahogy ez a fátyol tekercsbe tekeredik, és felfedi a mélyebb valóságot, vagyis azt, hogy az anyag, az anyagi világ, az Anya világa, a Szellem kifejeződése, és azt, hogy a szellem az egyetlen valóság minden látható forma mögött. 

Ez egy erőteljes gondolatforma, amely a saját személyes életetekre nézve is sok előnnyel jár majd.  Mert még ti is, akik a tudatszint-emelés elöljárói vagytok, szembesülni fogtok azzal a beavatással, amellyel az emberiség szembesül.  Szembesülni fogtok vele a személyes életetekben, sokféle módon fogjátok észlelni a kihívást az életetek olyan körülményeiben, amelyeknek a megváltoztatása látszólag túl mutat az erőtökön, mivel a körülmények valósnak tűnnek, és látszólag hatalommal rendelkeznek felettetek.  Olyan dolgok, amelyet meg kell tennetek, amelyekhez alkalmazkodnotok kell, és amelyekről úgy érzitek, hogy korlátoznak benneteket.  Éppen ezért el kell képzelnetek azt, ahogy én, a Buddha, a Dharma kerekét, a Törvény kerekét mozgásba lendítem, ha engeditek, a személyes életetekben, hogy feltekerhesse az illúzió fátylát.

Ez természetesen akkor lesz leginkább hatásos, ha hajlandóak lesztek megkérdőjelezni azokat a struktúrákat, amelyeket még nem kérdőjeleztetek meg a Fiú Évében.  Látjátok már, hogy miért volt olyan fontos az, amit már mondtunk, és amit különösen Jézus magyarázott el a Szt. Péter Bazilikábanátadott értekezésében, hogy kérdőjelezzétek meg a struktúráitokat?  Megszabadulva a struktúráitoktól nyitott kapuvá válhattatok a Fiú Évében. 

De ne essetek kétségbe, ha nem sikerült megszabadulnotok az összes struktúrátoktól.  Legyetek azonban hajlandóak idén megkérdőjelezni őket!  Ha pedig akadállyal, vagy ellenállással találkoztok, akkor lépjetek hátra egyet, és kérdezzétek meg azt, hogy: „Mi az, amit még nem vettem észre?  Hatalmas ÉN VAGYOK Jelenléte, mutasd meg nekem a struktúrát, az illúziót! Gautama Buddha lendítsd mozgásba a Törvény kerekét, és tekerd fel a fátylat, hogy láthassam azt, amely engem visszafog!  Hadd válhassak nyitott kapuvá, hadd áramolhassak az Élet Folyamával együtt, hogy az ÉN VAGYOK Jelenlétemnek a rohanó Élet Folyama beleáramolhasson ebbe a helyzetbe, és odébb görgesse vagy feloldja az ellenállást, az akadályt.  A szellemem ezáltal szabaddá válva hadd juttathassa kifejezésre önmagát a világban, a jelen helyzetben, ami által én nemcsak szabaddá válok, hanem másokat is inspirálhatok arra, hogy ők is szabaddá váljanak.”

Ez tehát az elkövetkező év gondolatformája.  Használjátok fel arra is a saját életetekben, hogy az idő illúzióján elmélkedtek; elmélkedjetek azon a kiáradáson, amelyet most biztosítottam számotokra.  Lépjetek túl a szavakon, kérjetek útmutatást tőlem és Mária Anyától, aki további tanításokat biztosít majd számotokra az év során, valamint természetesen az ÉN VAGYOK Jelenlétetektől.  Kérjetek útmutatást, és legyetek hajlandóak az idő talányán elgondolkodni. 

Törjétek szét a gátakat a spirituális és a világi tevékenységek között!

Mert az idővel kapcsolatban, mindenki kihívásban részesül majd.  Az fogjátok érezni az év során, hogy mintha kevesebb időtök lenne, mint valaha.  Különösen azt fogjátok érezni, mintha egyre nehezebben találnátok arra időt, amelyet eddig úgy neveztetek, hogy spirituális tevékenység.  Mert úgy fogjátok érezni, hogy az úgynevezett napi, vagy világi tevékenységeitek elvonják a figyelmeteket, vagy a figyelmeteket és az időtöket követelik. 

Ez tehát az a kihívás, amely leginkább a spirituális embereket érinti majd, akik már ráléptek a Krisztusság útjára, és eljutottak egészen addig a pontig, hogy megpillanthatják a Buddhaságot.  Számotokra ez lesz a kihívás: fenn tudjátok-e tartani azt az illúziót, hogy megosztás van az úgynevezett spirituális tevékenységetek és a világi tevékenységetek között?  Mert nem látjátok-e, hogy ez mesterséges megosztás?

Ha minden a Teremtő egy valóságának a kifejeződése, ha minden tudatszint-áramlás, akkor hogyan mondhatjátok azt, hogy az egyik tevékenység spirituális, a másik pedig nem?  A mélyebb valóság az, hogy minden spirituális tevékenységnek tekinthető, mert nincs valós megosztás a spirituális és a világi tevékenységek között.   Ha hajlandóak vagytok arra, hogy megszabaduljatok attól a fátyoltól, amelyet a saját elmétekben magatoknak teremtettetek meg azáltal, hogy átvettétek azt az illúziót, amelyet a bukott lények hoztak létre, hogy a világ elkülönül a szellemtől, és ezért a világ benneteket eltávolít a szellemmel való egységtől.  Ennek következtében jobb, ha visszavonultok az élettől egy kolostorban, vagy vasárnaponként templomba mentek, ahol azt érezhetitek, hogy spirituálisak vagytok, mert Isten házába mentetek.  A hét tovább időszakában azonban nem lehettek spirituálisak, a világi dolgaitok miatt. 

Legyetek hajlandóak arra, hogy az elmétekben meglépjetek egy drasztikus lépést, legyetek hajlandóak azt elképzelni, hogy a Dharma Kereke körbe jár a világon, és összetör minden templomot és imahelyet, összetöri mindet nem fizikai értelemben, hanem az elmétekben.  Így az elmétekben már nem lesz egy speciálisan imádkozásra fenntartott hely, tehát számotokra már bármilyen hely speciálissá, imádkozásra alkalmas hellyé válik, sőt minden cselekedetetek is speciálissá válik, és minden pillanat is speciálissá válik majd.  Mert csak a most az, amikor adott minden, a jelen pillanatban kell spirituálisnak lennetek, a jelen pillanatban kell a szellem kifejeződésének nyitott kapuiként szolgálnotok.  Mert nem lehettek nyitott kapuk a múltban, és nem lehettek nyitott kapuk a jövőben--- nyitott kapuk csak MOST lehettek. 

Ezért ne halogassátok a spiritualitásotokat azzal, hogy:” Ó, majd vasárnap foglalkozom ezzel, vagy jövőre, vagy akkor, ha már túljutottam ezen a kihíváson, vagy majd akkor, ha arra a tudatszintre jutok, vagy akkor, ha már ennyi, meg annyi rózsafüzért mondtam, vagy amikor már 10 000-szer borultam a földre, vagy ha már megtettem ezt vagy azt.” 

Az idő és a tér valóságának megértése

Mi az idő?  Mi az, amit az idő tesz?  Mi az, amit az anyag fátyla tesz, Maya fátyla tesz?  Nos, mint ahogy Jézus már elmagyarázta a legutóbbi értekezésében, minden, minden a szabad akarat törvényét követi.  Mit mondtak a bukott lények akkor, amikor fellázadtak Isten ellen?  Azt mondták: „Követeljük, hogy legyen egy olyan helyünk, ahol Istentől és attól a tudatáramlattól, amely Isten, valamint a szféra többi részétől is elkülönülve érezhetjük magunkat.  Így annak érdekében, hogy ez nekik megadassék, meg kellett teremteni egy olyan világot, amelyben azzal az illúzióval rendelkezhettek, hogy az anyag valóságos, ahol az anyag elrejti a Szellemet, és létezik az idő.  Lehetőségetek lett tehát ezáltal arra, hogy halogassátok az öntranszcendenciát, és fenntartsátok a jelenlegi éneteket egy bizonyos ideig. 

Amikor különválasztottátok magatokat a mesteretektől, amikor megtagadtátok azt, hogy meghatározzátok a saját szerepeteket, mint ahogy Jézus azt elmagyarázta, amikor elrejtőztetek Maitreya elől, akkor ugyanazt a dolgot követeltétek, amelyet a bukott lények követeltek, egy helyet, ahol elhihetitek azt, hogy elkülönültetek a tanítótoktól, hogy elkülönülhettetek a forrásotoktól.  Egy olyan helyet, ahol azt hihetitek, hogy fenntarthatjátok a jelenlegi éneteket bizonyos ideig.  Ez volt az, amit követeltetek, nem tudatosan, de ahhoz, hogy azt a döntést hozzátok meg, amelyet meghoztatok, ahhoz tudat alatt ezt kellett követelnetek. 

Ha a létezéseteket ugyanezen a módon akarjátok folytatni, akkor én, a Buddha, ugyanúgy, ahogy a Felemelkedettek Serege többi tagja is, meghajlok a szabad akaratotok előtt.  Elfogadom a döntéseteket, de egyben elmondom, ugyanazt, amit már egy évvel ezelőtt Újévkor is elmondtam, hogy ez esetben nem álltok készen a Buddha Sanghájára (közösségére).  Ezért nincs több, amit most nektek ajánlhatnék.

Csak azoknak ajánlhatok valamit, akik eljutottak arra a pontra, hogy hajlandóak hozzákezdeni, és megkérdőjelezni a korábbi döntéseiket, a jelenlegi önazonosság- észlelésüket, a jelenlegi érzékelésüket.  Azoknak, akik hajlandóak arra, hogy ezt mondják: „Nincs szükségem a továbbiakban egy olyan térre, ahol azt hihetem, hogy külön vagyok.  Nem akarom a továbbiakban fenntartani a jelenlegi önazonosságomat még egy bizonyos ideig a jövőben.  Túl akarok lépni a jelenlegi önazonosságomon, és közelebb akarok kerülni a forrásommal való egységhez.  Ez a vágyam, ez a döntésem, és hajlandó vagyok vállalni a felelősséget azért a tényért, hogy nekem kell döntenem.  Nekem kell hajlandónak lennem arra, hogy hagyjam azt, hogy a Dharma kereke feltekerje az illúzió fátylát, amely eddig hagyta, hogy fenntartsam az elkülönültség érzését, az elkülönült én észlelését, aki létezik az időben, vagy egyáltalán. 

Az idő az Anya; a tér a Buddha.  Látjátok-e, hogy az Anya a szeretete miatt hagyja a gyermekeinek azt, hogy fenntartsák azt az illúziót, hogy valami olyasmit tudnak teremteni, egy elkülönült ént, egy életformát egy bolygón, olyan valamit, amely az időben valameddig fennmarad?  Hozzáadva még azt az illúziót is, hogy az elkülönült én valamennyi állandóságra, halhatatlanságra tehet szert, vagy még Isten országába való bebocsáttatásra is talán?  Ez az az illúzió, amelyet számotokra az Anya engedélyez annak érdekében, hogy mindezt meg tudjátok tapasztalni, és amikor elegetek lesz ezekből a tapasztalatokból, és amikor hajlandóak lesztek rá, akkor úgy dönthessetek, hogy továbbléptek ezeken. 

Egy mélyebb szinten azonban hogyan lehet az az illúziótok, hogy az anyagi világ a Szellemtől elkülönült, vagy, hogy a Szellem egyáltalán nem létezik?  Mi teszi lehetővé azt, hogy ez az illúzió létezhessen?  Az a tény, hogy a Buddha biztosítja számotokra az egyensúlyt.  A Buddha tartja fenn a tér egyensúlyát, aközött a tér közötti egyensúlyt, ahol jelenleg vagytok, és aközött a tér közötti egyensúlyt, ahol akkor lennétek, ha követtétek volna annak a világnak a háttér gyorsulási rátáját, amelyben éltek. 

A Buddha tudatszint teszi lehetővé azt, hogy mindez megtörténhessen, vagyis mindaddig megtapasztalhatjátok az elkülönülést, ameddig nem lesz belőle elegetek.  Akkor pedig, ha arra vágytok, és úgy döntötök, hogy meghalhat ez az illúzió, meghalhat az illuzórikus énetek, ha fel akartok zárkózni oda, ahol lehetnétek, ha felgyorsultatok volna arra a rátára ahol az univerzum többi része tart--amelyet a Buddha valójában megtett. 

Mert ő engedélyezte, hogy saját magával legyen kitöltve a köztes tér, ahol vagytok, és ahol lennetek kellene.  Csak a Buddha szeretete engedélyezi annak a térnek a létezését.  Ha pedig az a tér nem létezhetett volna, akkor vagy követnetek kellett volna a gyorsulási rátát, vagy megszűnt volna a létezésetek a második halál következtében.  A Buddha azonban megteremtette a teret ahhoz a háttérhez, hogy az Anya megadhassa nektek az idő illúzióját.  Az idő valójában nem létezik. 

A tér abban az értelemben nem valós, hogy aközött a tér között, ahol vagytok, és aközött a tér között, ahol lennetek kellene, vagyis a kettő közti tér, nem valós.  A mélyebb valóság azonban az, hogy maga a tér azonban valós, mivel az ad lehetőséget a formák létezésének, és az teszi lehetővé azt is, hogy a formák túllépjenek önmagukon, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek a végső gyorsulási rátához, amely az egész szférát felemeli, és a szellemi valóság állandó részévé teszi. 

Én, a Buddha, azonban nem az időben létezem, de észlelem azt, hogy az emberi érzékelés alapján hosszan beszéltem.  Azon emberek szerint, akik nem voltak hajlandóak arra, hogy felgyorsítsák a tudatukat a kinyilatkoztatásommal párhuzamosan, az ő számukra eljött egy olyan pont, amikor azt kezdték érezni, hogy távolság van a tudatállapotuk és aközött az állapot között, ahova én eljutottam a kiáramlásom során.  Ez elgondolkozásra késztethet benneteket, ha még ez idáig nem kapcsoltátok volna magatokat az én tudatállapotomhoz és a gyorsulási rátámhoz, ha már azt kezdtétek érezni, hogy nem tudtok követni, azt gondolva, hogy: „Mikor lesz már ennek vége, nem bírom már ilyen hosszan, túl sok ez nekem.”

Ha túl soknak éreztétek annak az az oka, hogy nem voltatok hajlandóak velem áramolni, és túllépni a régi tudatszinteteken.  Ez lehet tehát számotokra annak a jele, hogy van még mit tennetek, hogy jobb, ha egyet hátraléptek, és magatokba néztek annak érdekében, hogy meglássátok annak az okát, hogy miért nem tudtátok a figyelmeteket a Buddhán tartani a térben egy óráig.  Mert gondoljatok arra, hogy hányszor néztetek már filmeket egy óránál hosszabb ideig, és azután kérdezzétek meg magatoktól:  Ha egy film ennyire le tudja kötni a figyelmemet, akkor miért nem tudja legalább ennyire, vagy még inkább lekötni a figyelmemet a Buddha kiáramlása?  Ennek az az oka, hogy a filmek a legtöbb esetben nem igénylik azt, hogy az adott tudatszinteteken túllépjetek, mert azonos szinten maradnak, vagyis körben mozognak, míg az én kiáramlásom felfelé tartó spirál, az a gyorsulás, amelyet a Föld is az abszolút térben követ.

Nos, ha a saját ideiglenes teretekben akartok mozogni, ahelyett, hogy felfelé tartó spirálon mozognátok az abszolút térben, a Buddha mélyebb terében, akkor nem tudtok engem követni még egy óráig sem.  Így hogy fogtok túllépni azon az ellenálláson, amely egyébként növekedni fog?

Mint láthatjátok, ez igen egyszerű: vagy a növekvő ellenállást, vagy a növekvő transzcendenciát tapasztaljátok majd meg.  Tiétek a döntés!

   

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23