Jézus üzenete Almaty, Kazahsztán
Csak a gyermekies tudat öröme visz majd át 2012-n
2011.12.31.
Joy to the world, the Lord has come (Örvendezzen a világ, az Úr eljött) a címe annak a dalnak, amelyet nagyon sok keresztény énekel a világon, különösen karácsony idején. Bár nem biztosítottunk ezzel kapcsolatban széleskörű tanításokat, valójában minden ember számára rendelkezésre áll egy olyan zenedarab, egy úgy nevezett kulcshangzat, amely akkor hangzik el, amikor az adott személy felemelkedik. Az a kulcshangzat, amelyet én, Jézus, magamnak választottam, nagyon hasonló a „Joy to the world” című dalhoz. A földi dalszöveg természetesen nem egyezik meg azzal a dalszöveggel, amely a magasabb énemben van jelen.
Azért jöttem, hogy tudassam veletek, hogy annak kulcsa, hogy a 2012-es év beavatásait teljesíteni tudjátok, valójában az öröm. Nem juthattok át ugyanis ezen az éven anélkül, hogy ne az öröm vezetne benneteket, ami azonban túlmutat azon, amit az emberek örömnek hívnak, mint ahogy a béke is több annál, amit belőle értelemmel meg lehet ragadni, így az öröm is több annál, mint, amit belőle meg lehet érteni. Ez ugyanis olyan öröm, amelynek nincs ellentéte, és nem igényli azt, hogy valamilyen földi elvárás teljesüljön ahhoz, hogy kifejezésre juthasson.
Ezért a legközelebbi szó, amellyel ez leírható az a feltétel nélküliség, mivel ez minden feltételen túl mutat. Nem igényli azt, hogy bármilyen körülmény teljesüljön a Földön ahhoz, hogy áramolni tudjon. Bárkin keresztüláramlik, akinek a szíve nyitott. Valójában a szív a kulcs.
Ne éljétek az életeteket túlzottan komolyan
Mint ahogy az a rózsafüzéreteket megelőző beszélgetésből kiderült, nagyon sok olyan dolog van, ami az embereket megoszthatja. Ha egyszer ragaszkodni kezdtek bizonyos nézőponthoz, akkor megfigyelhetitek, hogy mi történik. Ha az emberek meg vannak győződve arról, hogy nekik van igazuk, vagy, hogy ők képviselik az egyetlen helyes nézőpontot, akkor nagyon komollyá válnak. Az örömük elszáll. Kulcsfontosságú azonban az, hogy megértsétek, hogy ha az öröm elszáll, akkor elvesztettétek az Úr Jézus Krisztussal való kapcsolatotokat. Nem lehettek ugyanis Jézus Krisztus igaz tanítványai akkor, ha nincs bennetek öröm. Én ugyanis az öröm VAGYOK, és azért jöttem, hogy örömet hozzak a világnak.
Megértem azt, hogy amikor fizikai testben vagytok, nehéz fenntartani az örömöt. Ezt láthatjátok akkor is, ha az én életemre néztek, ha az Írásokat olvassátok, mivel abban a megtestesülésemben nem voltam kifejezetten vidám személy. Ennek az az oka, hogy a felemelkedésem előtti utolsó megtestesülésem során az egész bolygószintű örömmentesség momentumán kellett túljuttatnom magamat.
Sokaknak közületek szintén túl kell jutniuk annak az Isteni lángnak az ellentételén, amelyet a Földre hoztak. Ezért érzitek úgy, mintha időnként valamilyen teher lenne rátok akasztva, vagy úgy, hogy nehéz kifejezésre juttatnotok az örömet, a tisztaságot, vagy a saját Isteni lángotokat, bármi legyen is az. Ezért nem azt mondom, hogy leterheltnek kellene éreznetek magatokat emiatt, vagy másokat kellene hibásnak látnotok mindezért, mert az ilyen bűnbakkeresés nagymértékben zajlik már a tömegtudatban, és csak arra vár, hogy valakin földet érhessen.
Nem kellene, hogy hagyjátok azt, hogy az ilyen „te vagy a hibás” mentalitás rajtatok kössön ki. Szeretném, ha tudnátok, hogy ha önmagatokat a Krisztus igaz tanítványának tartjátok, akkor fontos, hogy ráébredjetek arra, hogy én a világnak a feltétel nélküli öröm lángját hoztam el. Ha pedig úgy gondoljátok, hogy a Krisztus munkáját végzitek, vagy a Krisztusért álltok ki, vagy a Krisztusi igazságot akarjátok kifejezésre juttatni, miközben nem éreztek örömet ennek megvalósítása során, akkor bölcsebb lenne számotokra az, hogy egy lépést hátralépve azt mondanátok: „ Lehetek-e a Krisztus valódi követője, a Krisztus valódi képviselője akkor, ha nem vagyok képes nyitott kapuként szolgálni annak az alapvető lángnak, amelyet a Krisztus hozott a világba?”
Mint láthatjátok, szeretteim, ahhoz, hogy igazán egy lépést feljebb léphessetek a Krisztus képviseletében, a Krisztusság kifejezésében, arra van szükségetek, hogy megnyissátok annak a lángnak a szíveteket, amely ÉN VAGYOK. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Jézus, és Jézus Krisztus a Krisztusság egyetlen képviselője a Földön. Ti lehet, hogy más lángot képviseltek a saját feladatotokként, és annak örömeként, hogy azt kifejezésre juttathassátok a Földön. De ha tudjátok azt, hogy JÉZUS Krisztus tanítványai vagytok, akkor tudnotok kell, hogy az én lángom az öröm. Éppen ezért teljesen természetes számotokra, hogy annak a lángjára hangolódjatok, és kezdjétek el azt kifejezésre juttatni is.
Mert igazából hogyan engedhetitek meg magatoknak, hogy azt gondoljátok, hogy engem képviseltek, ha nem érzitek, és nem juttatjátok kifejezésre másoknak azt a lángot, amely én vagyok. Ismételten ezt nem azért mondom, hogy okotok legyen bármilyen bűntudatot érezni, hanem csak azért, hogy arra inspiráljalak benneteket, hogy feljebb lépjetek, a szolgálat egy magasabb szintjére, egy magasabb ráhangolódásra. A ráhangolódáson túl oda, ahol eggyé váltok azzal, aki ÉN VAGYOK. Mert azt kívánom, hogy egy lehessek mindenkivel, aki az én személyes tanítványom, mint ahogy a többi felemelkedett mester is azt kívánja, hogy eggyé váljon a tanítványaival.
Nem látjátok-e, szeretteim, hogy nem arra vágyom, hogy azok, akik a Földön azt állítják magukról, hogy Jézus Krisztust képviselik, álljanak bár a keresztény egyház pulpitusán, vagy egy New Age, vagy spirituális mozgalom oldalán, miközben, amit ők hirdetnek, az egy a tudatukban létrehozott Krisztuskép. Arra vágyom, hogy olyanok legyenek jelen, akik tényleg engem képviselnek, nem egy elképzelést hirdetnek, hanem nyitott kapuvá válva, velem és a lángommal egységbe kerülnek, hogy rajtuk keresztüláramolhassak. Ezek az emberek, az igazi tanítványaim, az öröm fáklyái lehetnek, akik megvilágítják a világot, és megvilágítják azok szívét, akikkel találkoznak.
Szeretteim, az öröm valójában az a láng, amely képes minden konfliktust feloldani. Az öröm az a láng, amely nem oldja meg a problémákat, de más perspektívát nyújt, egy másfajta referencia keretet biztosít. Ennek eredményeként hirtelen az adott nehézség már nem tűnik olyan komolynak, és ezért már nem is tekintetek arra olyan komolysággal. Ilyenkor hirtelen azt is meglátjátok, hogy az adott nehézséget nem is olyan tudatszinten kellene megoldani, amilyen szinten arra idáig tekintettetek. Talán lehetőség van arra, hogy egy lépéssel magasabbról, tágabb nézőpontból, magasabb lángra hangolódva tekintsetek a problémára, és bár annak nincsen lineáris megoldása, mégis lehetőség van a problémán való túllépésre, és azon a tudatszinten való túllépésre, amely alapján a probléma olyan komolynak tűnt, vagy esetleg azon a tudatszinten való túllépésre is lehetőség van, amely alapján a probléma egyáltalán problémának tűnt.
A Krisztus egyetemessége
Mi valójában a Krisztus célja? Nos, ismételten különbséget kell tudnotok tenni. Én, Jézus azért jöttem a Földre, hogy a Krisztust képviseljem, az egyetemes Krisztusi tudatszint egyetemes aspektusát, de emellett egy bizonyos lángot is, Isten lángjai közül. Ezért mondom azt, hogy azért érkeztem, hogy személyesen az öröm lángját képviseljem. Ezen túlmenően azért érkeztem, hogy az egyetemes Krisztusi tudatszintet képviseljem, amelynek többféle kifejeződése lehetséges, olyanok, mint a szeretet, a szépség, a tisztaság, a szabadság, a teljesség és a többi Isteni minőség. De még ezeken a minőségeken túl is, az egyetemes Krisztusi tudatszint rendelkezik egy minőséggel, amely az egység.
Mint ahogy az János evangéliumában áll: kezdetben volt a Krisztusi tudatszint. A Krisztusi tudatszint Istennél volt, és a Krisztusi tudatszint Isten volt, és a Krisztusi tudatszint nélkül semmi sem lett, ami lett. Mert valójában Isten látta azt, hogy azzal, hogy az önészleléssel rendelkező kiterjesztéseinek szabad akaratot ad, azzal lehetőség lesz arra, hogy néhányan eltérjenek az élet alapvető egységétől. Elveszíthetik a forrásukkal való egységük észlelését, az egymással való egység észlelését, és ezért különböző konfliktusok keletkezhetnek közöttük.
Isten, a Teremtő, látta annak szükségszerűségét, hogy mindent az egység alapvető tudatszintjéből szükséges megteremteni, az egységből, amely jelen van a Teremtő és a teremtett között, és a Teremtő különböző kifejeződése között is jelen van. Így, mindegy, hogy a dualitás és az elkülönülés melyik mélységébe süllyednek bele az önészleléssel rendelkező lények, ugyanis egy ilyen lény soha nem kerülhet oda, ahol a Krisztus nem érhető el, mivel a Krisztusi tudatszint nélkül semmi sem lett, ami lett. Éppen ezért a kiút mindig rendelkezésre áll. A felfelé tartó út mindig jelen van. Mindig lehetőség van arra, hogy az elkülönülésből az egység felé mozduljatok el. Ez az egyetemes Krisztusi, még csak nem is láng, hanem az egyetemes Krisztus észlelés.
A Teremtő és a teremtettek közötti egység, az egy, nem differenciálódott Teremtő és a differenciálódott megnyilvánulásainak kifejeződései közötti egység. Ez valójában a láng, a tudatszint, az észlelés, a Krisztusság. Mindezeken felül pedig az öröm, amely az én személyes Krisztusi kifejeződésem. De a Krisztusság minden kifejeződése az egységen alapul, az egység vágyára épül. Az egységre való törekvés vágyára épül először egy olyannal, ami fölöttetek áll, egy felemelkedett lénnyel, a felsőbb énetekkel, az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel. Ezért, amikor eléritek a Jelenlét ÉN VAGYOK aspektusával az egységet, akkor a Jelenlét cselekvő LESZEK, AKI LESZEK aspektusává váltok pont úgy, ahogy én, amikor először azt mondtam, hogy: az Atya és én egyek vagyunk, majd amikor azt mondtam, hogy: az Atya munkálkodik, és én is munkálkodom.
Tehát, mint látjátok, az egység a Krisztusság mögött meghúzódó valóság. De akár a rózsafüzért megelőző beszélgetésből is láthatjátok, a világban nagyon sok olyan dolog van, amely olyan tudatszintbe visz benneteket bele, amelyben látszólag két pólust találhattok, ezért feszültség van jelen, konfliktusnak kell keletkeznie, konfrontálódásra van szükség, harcnak kell lennie a két pólus között egészen addig, amíg a polaritás két résztvevője közül az egyik ki nem alakítja a felsőbbrendűségét a másik felett.
Mi, teljesen igaz, hogy arra vágyunk, hogy a spirituális emberek részesei legyenek a társadalmi élet minden területének, sőt részt vegyenek még a politikában is, amely még polarizáltabbá válik, mint bármely más terület. De természetesen mi azt szeretnénk, hogy a spirituális emberek a Krisztust képviseljék, az egység elemét, amely nem arra törekszik, hogy azáltal jöjjön létre egy egység, hogy az egyik pólus leveri a másikat, hogy azt alárendeltté tegye, vagy azáltal, hogy az egyik csoport ember legyőzi a másik embercsoportot alattvalókká téve őket. Ehelyett arra törekszünk, hogy az igaz egységet hirdessük, amikor az emberek túllépnek azon a tudatszinten, amelyik eredményeként az egyik, vagy a másik szélsőség felé polarizálódnak.
A Krisztus kardja
Szeretteim, ha erre a tanításra néztek, amely valóban magasabb tanítás, mint amit 2000 éve átadhattam, akkor azt a tanítást látva, amelyet oly sok évvel ezelőtt adtam, azt mondhatjátok, hogy, de Jézus, miért mondtad akkor azt, hogy: „nem azért jöttem, hogy békét hozzak a Földre, hanem, hogy kardot hozzak”? Nos, valójában azért érkeztem, hogy a Krisztus kardját hozzam el. A Krisztus kardjának egyik funkciója az, hogy felnagyítsa az emberekben meglévő konfliktusokat, hogy felnagyítsa még az emberek közötti és az embercsoportok közötti konfliktusokat is annak érdekében, hogy azokat ne lehessen elfedni, elrejteni, ne lehessen azokat a szőnyeg alá söpörni, ahogy a szólás mondja.
Mert láthatjátok azt, hogy a társadalomban milyen gyakran van jelen az a tendencia, hogy az emberek nem akarnak tudomást venni a konfliktusokról, hogy el akarják fedni, el akarják nyomni azokat. Nem látjátok-e, hogy amit a Szovjetunió kísérelt meg a kommunizmuson keresztül, amit Kína jelenleg is el próbál érni, és ezért még Oroszország is erre törekszik, az az egységnek egy mesterséges formája, amelyet úgy akarnak elérni, hogy az embereket arra programozzák, hogy egyformák legyenek. De mint láthatjátok az egység nem azonos az azonossággal. Az egység az, amikor mindenkinek lehetősége van arra, hogy kifejezésre juttathassa a saját egyedülálló egyéniségét. Az egyedülálló egyéniség azonban az ÉN VAGYOK Jelenlétetekhez kapcsolódik, ezért nem lehet konfliktus az egyik egyéniség és a másik között.
Erővel tehát nem hozhattok létre egységet, mint ahogy nem lehettek szelídek sem erőnek erejével. De mint láthatjátok, az elmúlt 2000 évben még a keresztény egyházak is megkíséreltek létrehozni egy olyan mesterséges egységet, amelyben mindenki ugyanarra a Krisztus képre alapozott hitre tér, azt gondolva, hogy ha mindenki elfogadja majd ugyanazt a Krisztus-képet, akkor egység alakul ki. De ha a kereszténység történetére néztek, akkor láthatjátok, hogy ez nem így van. Mert annak ellenére, hogy a katolikus egyház egy évezreden át képes volt elnyomni minden eltérő nézetet, felhasználva többnyire ugyanazt a brutalitást és erőt, amelyet a Szovjetunió használt fel arra, hogy elnyomja az eltérő nézeteket, végül elérkeztek egy pontra, amikor már néhányan nem voltak képesek elfogadni azt. A protestáns mozgalmak megszületése óta nyomon követhető a katolikus egyház különböző egyházakra és szektákra darabolódása. Ez pedig ismételten annak a ténynek a kifejeződése, hogy amennyiben az emberek nem találnak rá a valós egységre, akkor jobb, ha a különbségek válnak egyre nyilvánvalóbbakká, hogy az emberek ne tudják figyelmen kívül hagyni őket, ne tudják elnyomni őket, ne tehessenek úgy, mintha Krisztus valódi követői lennének, mert egységet alkotnak, amikor a valóságban nincs meg köztük az igazi egység.
De, ismétlem, az egység nem azonos az azonossággal. Mert az azonosság mesterséges körülmény, amely valójában a bukott lények álma, amelynek során arra programozhatnak mindenkit, hogy legyetek azonosak, azt gondolva, hogy majd ezáltal harmónia és egység lesz itt lenn, amely rivalizálhat, és még helyettesítheti is a spirituális valóságban jelen lévő egységet. Az elkülönülés tudatszintjén próbálnak meg egységet kialakítani, amely persze nem sikerül nekik. Minél nagyobb erővel próbálják kialakítani az azonosságot, annál nagyobb ellenerőt teremtenek, amely ellenerő darabokra töri az azonosságot.
Ebben a világban tehát bizonyos erőnek lehetősége van arra, hogy létrehozzon egy mesterséges azonosság állapotot azáltal, hogy elnyomja az egyéniséget. Ez azonban csak egy ideig tartható fenn, addig, amíg a Krisztus Kardja darabokra nem töri azt a mesterséges azonosságot, és el nem kezdi kifejezésre juttatni önmagát az egyéni életáramlatokon keresztül. Ezt láthatjátok, akár, ha magatokra, mint spirituális emberekre néztek, akik talán olyan társadalmakban nőttetek fel, amely elnyomta az egyéniségeteket, amely arra programozott benneteket, hogy nyomjátok el az egyéniségeteket. Lehetett ez egy külső erő, olyan, mint amilyet a Szovjetunióban láthattatok, vagy lehetett egy olyan társadalmi nyomás, amely az úgynevezett szabad nyugati társadalmakban látható, mint ahogy arról a két közvetítőnk beszélt az előző nap az egóról szólva.
Ne nyomjátok el az egyéniségeteket!
Természetes tehát számotokra az, hogy úgy nőttetek fel, hogy az ego különböző aspektusait hoztátok létre, amelyek ahhoz igazodtak, hogy elnyomják az egyéniségeteket, megakadályozva benneteket abban, hogy kifejezésre juttassátok azt. Amikor kezdetek erre ráébredni, amikor kezdtek kitörni ebből, és akkor természetesen átmentek egy olyan időszakon, amikor minden módon kifejezésre akarjátok juttatni önmagatokat, amikor önmagatokat minden eddiginél szélsőségesebb módon kifejezésre kell juttatnotok. Mert meg kell szabadulnotok minden mesterséges gáttól, amit éreztek.
Mint láthatjátok, a tinédzserek többsége ezért megy keresztül egy olyan időszakon, amikor látszólag fellázadnak a szüleik ellen, vagy olyan dolgokat csinálnak, amelyekkel kapcsolatban a szüleik azt tanácsolták nekik, hogy ne tegyék. Ez azonban egy olyan szakasz az életükben, amelyre szükség van ahhoz, hogy tudják, hogy valójában kik ők. De azt is láthatjátok, hogy a tinédzserek ideálisan csak bizonyos ideig viselkednek így, miután felfedezik a saját egyéniségüket, utána a továbbiakban már nincs szükségük lázadásra. Ekkorra ugyanis tudják, hogy kik ők, és nem egy valakivel vagy valamivel való szembenállással azonosítják magukat, hanem az egyedi egyéniségük alapján, amely az ÉN VAGYOK Jelenlétükhöz van horgonyozva.
Mint láthatjátok, nektek, spirituális embereknek is ez lehet a célotok. Nem elnyomva azt hagynotok kell, hogy átjussatok az önkifejeződésetek időszakán. Helyettesítve azt, amit sok más spirituális mozgalom tesz, amikor új ideálokat teremtve, új szabályokat létrehozva, új okot, újabb kifogást találnak arra, hogy miért kell elnyomniuk az egyéniségeteket. Ez azonban nem vezet fejlődéshez, ez csak feszültséghez vezethet. Ennek megfelelően láthatjátok, hogy egy idő után milyen sok spirituális mozgalom jut el a szakadásokhoz az emberek közötti konfliktusok miatt. Sok esetben az emberek egyénileg távoznak, mivel már nem képesek többé önmagukat a külső keretek közé szorítani.
De, mint látjátok, ezen túl lehet lépni akkor, ha olyan mozgalmat teremtetek, amelyben az embereknek lehetősége van az önkifejeződésre, mint amit a rózsafüzért megelőzően tettetek. Lehetőséget adtatok az embereknek arra, hogy szabadon kifejezésre juttathassák önmagukat. Nem volt egy előre meghatározott cél, nem volt egy előre eldöntött menet, nem volt ott a rendőrség, amely megmondta volna nektek, hogy hogyan legyetek spirituálisak, mit mondhattak, és mit nem. Nem kíséreltetek meg semmilyen problémát sem megoldani; csak a szabad önkifejeződés volt engedélyezve.
Miután ezek a nézőpontok kifejezésre jutottak, képesek voltatok egybegyűlve elmondani a rózsafüzért, amely segített a tudatszintetek feljebb emelésében, és abban, hogy túllépjetek azon a kifejeződésen, amely nem a valós énetek, amely nem a valós egyéniségetek, de számotokra egy szükséges fázis volt ahhoz, hogy kitörjetek az egyéniségetek kifejezésének visszafojtásából.
Spirituális mozgalom és egyéni kifejeződés
Láthatjátok, szeretteim, hogy egy spirituális mozgalomnak az emberek fejlődéséhez különböző módon, különböző tempóban kell teret adnia. Nem vagytok egyformák, azért azt a célt tartsátok szem előtt, hogy olyan mozgalmat teremtsetek, amelyet nagyfokú tolerancia jellemez, amely lehetőséget ad arra, hogy a különféle emberek megnyilváníthassák, szabadon kifejezésre juttathassák önmagukat anélkül, hogy bármilyen korlátot erőltetnétek rájuk.
Ezt azáltal kell kiegyensúlyoznotok, hogy ráébredtek arra, hogy különbséget kell tudnotok tenni. Ez a különbségtétel azonban igen egyszerű: vegyétek figyelembe azt a kijelentésemet, hogy amennyiben nem váltok a kisgyermekekhez hasonlatosakká, úgy nem léphettek be Isten országába. Mert mi jellemző a gyermekekre? Az, hogy kifejezésre akarják juttatni önmagukat. Néha egy gyermekre nézve ráébredhettek arra, hogy a kifejeződése nem érett, mégsem mentek oda hozzá, és nem büntetitek meg ezért, hanem hagyjátok, hogy kifejezésre juttassa önmagát, mivel tudjátok azt, hogy ahogy a gyermek fejlődik, úgy kinövi majd azokat.
Néha, a kisgyermekeket figyelve azt láthatjátok, hogy a gyerekek úgy juttatják kifejezésre önmagukat, hogy azzal konfliktust teremtenek önmaguk között, vagy azt láthatjátok, hogy az egyik gyermek arra törekszik, hogy uralkodjon a többieken, vagy, hogy szándékosan bántsa őket. Ilyen esetben, természetesen, szülőként közéjük lépve véget vettek ennek, mivel ráébredtek arra, hogy a gyerek nem képes magának megálljt parancsolni. Ilyenkor a szülőnek kell meghúznia a határokat, és azt mondania: „Megállj, ezen a határon nem léphetsz túl!” – észlelve azt, hogy ez a gyermeknek nem a legmagasabb potenciálja.
Mint láthatjátok, nem azt mondom, hogy olyan spirituális mozgalomra van szükségetek, ahova az oda megérkezők mindannyian negatívak, utálkozó, vagy romboló nézeteket nyilvánítanak ki másokkal szemben. Mert természetesen, ha minden szabad kifejeződésnek utat engedtek, akkor meg fogjátok látni, hogy lesznek olyanok, akik odajőve mivel oly annyira rabjai a dualista tudatszintnek, megkísérlik majd a spirituális mozgalmatokat a dualista erőharcok egy másik kiterjesztésévé átváltoztatni.
Azzal a szándékkal jönnek, hogy uralkodjanak, hogy irányítsanak, vagy, hogy szándékosan el is nyomják a többieket. Ez azonban nem történhet meg egy spirituális mozgalomban, amelynek az a célja, hogy a tagok közötti egységen dolgozzon. Láthatjátok, szeretteim, nem képviselhettek szélsőséges álláspontokat, miközben a másik oldalon a tradicionális keresztény egyházak semmilyen szabad megnyilvánulásnak nem adnak teret. Nem ugorhattok át a másik szélsőségbe minden szabad megnyilvánulásnak teret adva, mivel egyik út sem vezet el a valódi egységhez.
Csak akkor teremthetitek meg a valódi egységet, ha olyan emberekkel vagytok együtt, akik megértik a szükségességét a gyermeki tudat megtalálásának, amikor hajlandóakká váltok szabadon kifejezésre juttatni azt, amit éreztek, ugyanakkor hajlandóak vagytok hallgatni azokra is, akik a szülők szerepét játsszák, mivel ők nagyobb tapasztalattal és nagyobb megértéssel rendelkeznek. Ezért ők vezetnek benneteket, és ők szabják meg a határokat azáltal, hogy azt mondják: „Most azt gondolom, hogy valami olyasmit fejezel ki, ami nem igazán az egység vágyának kifejezése. Úgy gondolom, hogy benned ennél több van.”
Mint láthatjátok, ez egy érzékeny egyensúly. Amire pedig olyan sokan vágynak, amire az ego is mindennél jobban vágyik, az az, hogy mi, a Felemelkedettek Serege azt mondjuk nektek, hogy nos, itt egy jól körülhatárolt mozgalom, amelynek itt vannak a tisztán körülhatárolt doktrínái, szabályai. Ha ezt követitek, és nem valami mást, akkor garantáltan meg lesztek mentve.
A keresztény mozgalom kezdetei
De mint láthatjátok, szeretteim, én nem egy ilyen mozgalmat indítottam el 2000 évvel ezelőtt. Nem érzékelitek-e, hogy a keresztény vallások hányféle ember-alkotta Krisztus-képet festettek le? Ha igazán odafigyeltek arra, amit a katolikus egyház mond az életemről, amikor 2000 éve a Földön jártam, akkor azt gondolhatjátok, szeretteim, hogy a szertartásaimat a római Szent Péter Bazilikában tartottam, igaz? Tudjátok természetesen, hogy nem ez volt a helyzet, mivel az emberi egónak az a monumentális felépítménye abban az időben még nem állt, amikor én Galilea poros útjait róttam.
Hol tartottam tehát a szertartásaimat, hol találkoztam az emberekkel a küldetésem kezdetén? Úgy találkoztam velük, ahogy ti is találkoztok, magánházaknál, ahol az emberek úgy gyűlnek össze, mint a kisgyermekek, akik valamilyen új üzenetet akarnak hallani. Észlelték az üzenetemet, és észlelték a mögötte rejlő örömet, azt az örömet, hogy olyan egységre leltek, amely több, mint a földi megosztások. Ebben a Szellemben gyűltek össze az Út korai követői, akik nem rendelkeztek szertartáskönyvvel, akiknek nem voltak magasröptű vitáik, akik nem azért gyűltek egybe, hogy bebizonyítsák, hogy nekik van igazuk, és nem azt akarták bizonyítani, hogy én tévedek. Ennek ellenére, természetesen láthatjátok azt a néhány embert, akik tudatszintjét Péter szemléltette, aki még az élő, vele együtt lévő Krisztustól is azt várta, hogy valamilyen ember-alkotta képnek feleljen meg.
De sokan jöttek, akik hajlandóak voltak kifejezésre juttatni kezdetben a saját elképzeléseiket, majd azokból kinőve és túllépve azokon nagyobb egységet alakítottak ki velem, mint tanítójukkal azáltal, hogy nagyobb egységet alakítottak ki egymással, mint az „Út követőivel”. Éppen ezért mi, a Felemelkedettek Serege nem kívánunk nektek jól körülhatárolt doktrínákat és szabályokat biztosítani. Nem vágyunk arra sem, hogy egy új szervezetet alakítsatok ki, amely elkülönülve a többitől azt állítja magáról, hogy jobb, mint a többi. Azt kívánjuk, hogy fenntartsátok a belső gyermek észlelését, és ne gondoljátok azt, hogy ti jobban tudtok valamit a tanítótoknál.
Mert nem látjátok-e, a gyermekekre nézve azt a hatalmas tanulási vágyat, amellyel rendelkeznek? Ez az a tanulásra kész nyitottság, amely megnyitja a szíveteket a tanítótok számára, legyen az egy testben lévő tanító, vagy a Felemelkedettek Serege, akik a Földre nézve mindig arra törekednek, hogy hozzásegítsenek bárkit ahhoz, hogy magasabbra emelkedhessen az egyéni útján, mindig arra törekedve, hogy tanításokat biztosítsunk számotokra.
Látjuk azonban, hogy vannak olyanok, akiken nem segíthetünk, mivel nincs meg bennük az az ártatlanság, az a gyermekies tudat, a kezdők tudata, a szív nyitottsága, hogy meglássanak valamit, amit ma nem képesek látni, hogy hagyják azt, hogy a tanító kézen fogja őket, és feljebb vezesse egészen addig, amíg a korábbi tudatszintjükre visszatekintve azt látják majd, hogy: „Milyen korlátolt voltam, és mennyire örülök, hogy mostanra magasabb nézőpontra jutottam.”
A Szellemmel való áramlás 2012-ben
Valójában ez nyit meg benneteket a tanítótok számára. De, ami még ennél is fontosabb, ez nyit meg benneteket arra, hogy a Szent Szellemmel áramoljatok együtt. Ezért ennek a beszélgetésnek a célja részben az, hogy felkészítsen benneteket 2012 beavatásaira. Mert, ahogy arról már volt szó, ha nem vagytok képesek együtt áramolni a Szellemmel 2012-ben, akkor nagyon nehéz lesz számotokra ez az év. De mi tesz képessé benneteket a Szellemmel való együtt-áramlásra? A gyermekies tudat, amellyel nyitottá váltok arra, hogy meglássatok minden olyasmit, amit eddig még nem láttatok, amikor képessé váltok arra, hogy meglássátok azt, hogy a jelenlegi nézőpontotok mennyire korlátoz benneteket, és korlátozza a Szellemnek a rajtatok keresztüli áramlását is.
Így hajlandóvá váltok a korlátok fölé emelkedni, az elképzeléseiteken túlra emelkedni, a korábban kialakított véleményeteken túlra jutni, amelyekről eddig azt gondoltátok, hogy nagyon fontosak, és amelyeket korábban nagyon komolyan vettetek. Szeretteim, azok, akik sikeresen veszik a 2012-es év beavatásait, azok az év végére eljutnak oda, hogy visszanézve a jelenlegi tudatszintjükre azt mondhassák: „Milyen komolyan vettem magam egy éve. Mennyire komolyan vettem az egyéniségem bizonyos aspektusait, a személyes meggyőződéseimet, vagy a világ meggyőződéseit. Mennyire komoly voltam. Mennyivel szabadabb és örömtelibb vagyok most, egy évvel később! Mennyire örülök, hogy képes voltam arra, hogy megváljak attól, hogy a dolgokat annyira komolyan vegyem.”
„Mennyivel szabadabb vagyok, mennyivel több öröm van az életemben, mivel képes voltam a dolgokat elengedni, egyszerűen elengedni. Ráébredtem arra, hogy nem kell megoldanom ezeket a problémákat; nem kell megoldanom a világ problémáit, vagy más emberek problémáit. Elengedhetem őket, és ráhangolódhatok a Szellemre, az Öröm Szellemére. Vele áramolhatok, és minél inkább hajlandó vagyok vele áramolni az év során, annál egyszerűbben jutok át a kihívásokon anélkül, hogy azok megérintenének.”
„Annál inkább képes leszek arra, hogy a kihívásokra nézve, a világ eseményeinek kihívásaira tekintve azt mondjam: mit jelentenek azok számomra, aki Jézus Krisztus Uram örömével áramlok ártatlanul, aki mindig arra hív, hogy megtaláljam az örömet, hogy jussak túl a komolyságon, és áramoljak együtt az öröm folyamával, amely a felemelkedett Jézus Krisztus mester szívéből áramlik. Az az öröm segít majd hozzá ahhoz, hogy tovább léphessek, ahogy azt Gautama mondta, és együtt áramolhassak a zuhataggal, az áramlattal, amíg meg nem látom az Élő Krisztust minden felfordulásban, és meg nem látom az Élő Buddhát minden felfordulás közepette. Az Élő Buddhát, aki nyitott szemmel jár-kel, és mindig rám figyel, akárhol keresem. Bármilyen körülménnyel kell is szembenéznem, bármilyen válság nyilvánul is meg a világban, én a Krisztus örömét fogom keresni, és a Buddha mosolyát keresem majd.”
„Tudom, hogy a világnak nem lesz vége 2012-ben. A világ megmarad, ám az már egy új világ lesz, egy újjászületett világ lesz, mint ahogy én is újjászületek, és új szemeket nyerek majd, ezért a világra is más szemmel leszek képes rálátni. Tudni fogom, hogy bármilyen szemmel is nézek a világra, mindig a Buddha szeme tekint majd vissza rám. Legyen 2012 egy komor és szomorú év, vagy legyen az a növekvő öröm éve, mindez az attól való hajlandóságomtól függ majd, hogy mennyire leszek hajlandó elengedni minden körülményt, amelyek megakadályoznak abban, hogy a gyermekies tudat részese legyek, és együtt áramoljak a Krisztus élő örömének áramlatával.”
Áramoljatok, szeretteim, áramoljatok. Én az élő Krisztusi áramlás vagyok, és az áramlásomat átadom nektek nem csak a mai nap, hanem felajánlom azt 2012 minden egyes napjára. Emlékezzetek rám! Jusson eszetekbe az örömöm áramlása, mivel én mindig veletek vagyok. Mert örökké létezem. Elmélkedjetek ezen! A Krisztus az élet folytonossága. A Krisztus a minden; minden út, amely az Egységhez vezet.
Ugrás a lap tetejére
Újdonságok:
Az INV24 Mihály Arkangyal védjél meg invokáció lefordításra került. Mivel igen jelentős spirituális védelmet képvisel, ezért minden spirituális érdeklődésű olvasónak nagy segítségére lehet. Az invokációkat a mesterek ajánlása alapján 9 egymást követő napon érdemes elmondani a hatékonyság érdekében.
2021-09-14 10:28:35
A 2021-es évre vonatkozó Gautama Buddha, Mária Anya és St. Germain üzenet lefordításra került.
2021-04-08 13:20:31
A jelenlegi nemzetközi közegészségügyi helyzetre való tekintettel Kim Michaels az Astrea Elohimhoz szóló egyik invokációját átalakította úgy, hogy azt most felhasználhatjuk a koronavírus elleni spirituális védelemre. WINV38 Invokáció Astreához a koronavírus felemésztése érdekében Aki teheti, kapcsolódjon be egy kezdeményezésbe, amely Észtországból indult ki a mai napon, és úgy szól, hogy mondjuk közösen a fenti invokációt reggel, vagy este 8 órakor, vagy mindkét időben. Isten áldjon mindenkit és a Földet!
2021-03-31 23:40:05
Gautama Buddha 2020-as újévi üzenete lefordításra került.
2020-03-10 21:07:59
Az 1.04 Hívás a Nagy Isteni Vezetőhöz novéna lefordításra került, amely a Teremtői tervünk megismerésében nyújt segítséget.
2020-01-24 18:01:53
