A folytonos újjászületés a kulcsa az Anya Éve kihívásainak 2. 2011.01.01.

Ezt az üzenetet megelőzte Mária Anya üzenete Helenen keresztül.

Ugyanaz a Mária, ugyanaz az Isteni Anya vagyok, aki most egy férfi közvetítőn keresztül nyilvánul meg, és aki épp most beszélt egy női közvetítőn keresztül.  Ugyanaz a Lény vagyok, és nagy örömömre szolgál az, hogy különböző közvetítőkön keresztül fejezhetem ki magamat, és ezáltal megtapasztalhatom azt, ahogy az a lény, akin keresztüláramlok megformál azon a prizmán keresztül, amelyen keresztül a fényem átáramlik. 

Miért ez az öröm?  Mert bizonyára sokaknak a Földön nehézséget jelent majd ennek megértése.  Én azonban elmondom nektek, hogy csak az ego az, amely nem képes megérteni a változatosság örömét.  Mert az ego mindent irányíthatónak akar látni, vagyis kiszámíthatónak, megismételhetőnek, azonosnak.

De miért van jelen változatosság a forma világában?  Nem kíséreltük-e meg elmagyarázni nektek azt, hogy minden a Teremtő Lényének a kifejeződése, és hogy csak egy Teremtő van?  Tehát nem igaz-e az is, hogy az egy Teremtő hagyja hogy a fénye keresztüláramoljon minden egyes önészleléssel rendelkező kiterjesztésén annak érdekében, hogy változatosságot hozzon létre, annak érdekében, hogy megtapasztalhassa azt, hogy a Teremtő fénye hogyan változik meg miközben különböző prizmákon áramlik keresztül, önmaga különböző kifejeződésein?  
Ez a Teremtő öröme.

Ez az az öröm, amelyet ti is megérezhettek akkor, amikor ténylegesen belemerítitek magatokat az Élet Folyamába.  Hirtelen érezni fogjátok, hogy nem szükséges megítélnetek önmagatokat azon a külső értékítéleten keresztül, amelyet a bukott lények hoztak létre.  Ekkor egyre szabadabban kifejezésre juttathatjátok a kreativitásotokat, vagyis inkább a Jelenlétetek kreativitását, és hagyjátok, hogy szabadon áramoljon anélkül, hogy már azelőtt elítélnétek, mielőtt megnyilvánult volna. 

Ha ki meritek fejezni önmagatokat szabadon, akkor képesek lesztek arra is, hogy más embereknek is biztosítsátok azt, hogy kifejezhessék önmagukat szabadon.  Éppen ezért másként kezdtek majd másokra, a változatosságukra, a különbözőségükre tekinteni.  Mert azt már nem fenyegetésként látjátok majd, nem lesz többé arra szükségetek, hogy állandóan azon azt mérlegeljétek a relatív mércétek alapján, hogy: „ Jobb-e ő nálam, valami olyasmit nyilvánít-e meg, amelyet én nem tudnék, jobban fogják-e őt szeretni az emberek, mint ahogy engem szerettek, Isten jobban fogja-e szeretni őt, mint ahogy engem szeret?” Minden ilyen és ehhez hasonló értékelések, amelyeknek nem is vagytok tudatában, de ennek ellenére ott van, a háttérben jelen van, mint ez a zene, amelyet háttérzenének neveznek, amelyet az üzletekben, irodákban és más helyeken hallhattok.  Ez olyan zene, amely anélkül hangzik a háttérben, hogy igazán figyelmet szentelnétek rá. 

A kozmikus tükör megértése

Pontosan ezen keresztül kívánnak az ego és a bukott lények a tudatotokba férkőzni, mivel állandóan jelen vannak a háttérben, állandóan befolyásolják a tudatállapototokat, de olyan árnyalt módon, hogy valójában nem veszitek észre.  De mivel semmi sincs, ami hirtelen felrázna benneteket, és ráébresztene benneteket arra, hogy ez a zaj, ez a háttér zaj nem természetes, és nem kell, hogy állandóan fennálljon.  Vannak olyan emberek, akik az egész életüket ezzel az ego háttérzajával élik le, állandóan bírálnak, értékelnek egy olyan mérce alapján, amelynek még csak nincsenek is a tudatában, hogy nem ők teremtettek, amely mérce valójában a bukott lények mércéje, amely alkalmazkodott az adott társadalomhoz, kultúrához, vagy személyes háttérhez. 

Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyek meg lesznek kérdőjelezve az Anya évében, mindezek a szinte észrevehetetlen, tudatalatti bírálatok, hitek, világképek, amelyeket az emberek egyénileg és kollektíven halmoztak fel az évek, az évtizedek, az évszázadok és az évezredek során.  Mind meg lesz kérdőjelezve a Dharma kereke által, amelyet a Buddha hajt.  Meg lesznek kérdőjelezve az Anya tükre által is, amely tükör egyre több extrém kifejeződést tükröz majd vissza az embereknek azokból, amelyet ők a kozmikus tükörre vetítenek. 

Mert valójában mire esküdött fel az Anya?  Azt gondolhatjátok, hogy az anyag arra esküdött fel, hogy életet adjon a kifejeződéseteknek, a fizikai testeteknek, a bolygónak.  De miközben ez így is van, arra is rá kell, hogy ébredjetek, hogy mi az oka annak, hogy az anyag ezt teszi.  Nem az, amit néhányan gondolnak, hogy lehetőséget adjon arra, hogy bármit megteremthessetek, amit csak akartok.  Mert a szabad akarat, a Szabad Akarat Törvénye nem áll önmagában, hanem polaritásban áll azzal a törvénnyel, ami azt mondja, hogy ki mint vet, úgy arat.  Képesek vagytok mindent megteremteni, amit akartok, de meg is kell tapasztalnotok azt, amit teremtettetek. 

Így az anyag, mint Alfa aspektus, lehetővé teszi azt, hogy bármilyen mentális elképzelést rávetíthessetek az Anya-fényre, de mindennek az Omega aspektusa azonban az, hogy az anyagnak pedig vissza kell tükröznie azt, amit ti az Anya-fényre vetítettetek, amely aztán fizikai formában jelenik meg, amely elől nem tudtok elmenekülni.  Ezt nevezzük mi kozmikus tükörnek, amely a gondolataitokat fizikai formában megjelenítve tükrözi vissza mindazt, amit elképzelésként, gondolati képként vetítettetek ki, és amelyet feltöltöttek az érzelmeitek, amelyek az energiát mozgásba hozzák.  
Mi tehát az Anya iránti gyűlölet?  Nos, ez valójában az, amikor nem vagytok hajlandóak arra, hogy felfigyeljetek arra, hogy amit az anyagi síkon megtapasztaltok az annak a visszavetülése, amit az elmétekben őriztek, és amit kivetítetek.  Mivel pedig nem vagytok hajlandóak felelősséget vállalni önmagatokért, ezért azt vetítitek ki, hogy az anyag az, amely ezeket a feltételeket megteremti, vagy esetleg más emberek az okai, vagy az ördög a felelős a körülményekért, vagy Isten az oka mindennek.

Ezért aztán megsértődtök, ellenállást tanúsítotok, és gyűlölitek azt a külső erőt, amely ezeket a körülményeket „rátok kényszeríti”, ahogy ti azt gondoljátok.  A valóság azonban az, amelyet mostanra már több éve próbálunk nektek elmagyarázni, különösképpen az utóbbi években, a drámákkal és az epikus tudatszinttel kapcsolatban, hogy amit az anyagban megtapasztaltok, azt nem külső erő hozza létre.  Azt a tudat hozza létre. 

Van-e egy időtartam? 

Ha ezt egy lépéssel tovább visszük, akkor ráébredhettek arra, amit a legtöbb ember még csak nem is kezdett még érzékelni.  Nézzük Gautama tanítását: „az idő nem létezik”.   Miért nem valós az idő?  Mit jelent az, hogy az idő nem valós?  Az idő adja számotokra azt az illúziót, hogy valami, ami létezik, az fenntartható egy ideig, egy időszakon keresztül.

De mi az idő periódus?  Ha egy időpontot kiterjesztetek, akkor juttok egy egyeneshez, amely olyan pontok sorozata, amelyek olyan közel vannak egymáshoz, hogy nem látjátok a távolságot köztük.  A moziban például azt látjátok, hogy folytonos mozgások zajlanak a vetítővásznon. 

Gondoljatok vissza a mozi korai időszakára, amikor azt még mozgófilm színháznak neveztek.  Mert a valóság az, hogy a képek igazából nem mozognak, hanem egy sor állóképből áll, amely képeket olyan sebességgel vetítitek a vászonra, hogy a szemetek nem látja már a különálló képeket, hanem egy folytonos mozgást érzékel a vásznon.

Pontosan ez történik az idővel is.  Azt gondoljátok, hogy a tudomány helyes, amikor azt állítja, hogy a bolygó, amelyen éltek, önálló entitásként létezik már 4,5 milliárd éve.  Azonban semmi fizikai nem létezett ezen intervallum alatt.  Ha láthatnátok a Földbolygót vagy az egész anyagi világegyetemet abból a nézőpontból, ahonnan én látom, akkor azt látnátok, hogy nem létezik egy olyan földgolyó, amely a nap körül 4,5 milliárd éve forog.  Mert amit ti Földnek láttok, azt én egy olyan mentális képnek látom, amelyet az Anya-fény vásznára vetítenek minden másodpercben sokszor.

Azt is látom, hogy ez nem ugyanaz az elképzelt kép, amely az Anya-fényre a kezdetektől lett vetítve.  Az az elképzelt kép, amely az Elohim elméjében jött létre, az sokkal tisztább, kifinomultabb kép volt, mint amit jelenleg láthattok.  Az eredeti képet elfedte egy másik kép, amelyet az emberiség kollektív tudata teremtett meg.  Ez a kép azonban nem változtatta meg a fizikai bolygót; csak azt a képet változtatta meg, amely a kollektív tudaton keresztül vetült ki az Anya-fény vetítővásznára. 

Amit az emberek igazán utálnak

Éppen ezért van az, amelyet nemrég a női közvetítőn keresztül elmondtam, hogy az anyagi világban minden megváltozhat, ha hajlandóak vagytok arra, hogy megváltoztassátok az elmétekben lévő elképzeléseket.  Mi történt azonban a legtöbb emberrel?  Megtagadták azt, hogy vállalják a felelősséget önmagukért, az elméjük állapotáért, azokért a képekért, amelyeket az elméjük által kivetítenek, mint ahogy az mi már többféle úton elmagyaráztuk nektek, legutóbb Jézus értekezésében.  Azonban amikor megtagadjátok ezt a felelősségeteket, akkor azonnal annak az illúziónak váltok áldozataivá, amelyet a bukott lények indítottak el, és ami még jelenleg is fennáll, sőt még gyarapodott is az eredeti bukás óta.

Ez az az illúzió, hogy létezhet egy olyan világ, amely önmagában létezik, egy világ, amely bizonyos természeti törvényeken alapul, amelyek változatlanok és ebből adódóan túl vannak az emberi elme azon képességén, hogy változtasson ezeken.  Látjátok-e, hogy ez nem csak a bukott lények, de az ego álma is?  Mert ha volna olyan világ, amelyet nem lehetne megváltoztatni a tudaton keresztül, akkor a lények számára nemcsak a létezés és az a hit, hogy állandóságban élnek lenne biztosított abban a világban, hanem még azt is elhihetnék, hogy anélkül érthetnék meg azt a világot mesterfokon, hogy közben nem kell a tudatszintjükön túllépniük.  Hogy fenntarthatják az elkülönült énjüket, és tökéletesíthetik azt egészen addig, amíg el nem érik a mesterfokot a földi élettel kapcsolatban, mint ahogy ez jelenleg jellemző. 

De mint ahogy már említettem, semmi sincs olyan, amely ne lenne a változás tárgya.  Mint ahogy Gautama Buddha mondta, a Föld az abszolút téren keresztül mozog, és ha ti nem mozogtok együtt az egész univerzum háttér gyorsulásával, amely magával vonja a Földet az abszolút térben, akkor lemaradtok.  Ahhoz, hogy lemaradhassatok, ahhoz az ellenállásotokra van szükség.  De minél jobban lemaradtok, annál nagyobb ellenállásra lesz szükség, amely pedig felemészti minden energiátokat, és figyelmeteket. 

Ez az, amit az emberek utálnak.  Utálni kezdik az ellenállást, azonban az ellenállás a saját maguk ellenállása a túllépéssel szemben, azzal szemben, hogy hagyják azt, hogy a régi elképzelések önmagukról meghaljanak, és újjászülethessenek minden másodpercben sokszor új elképzelésként.  Így új mentális képet vetítve az Anya-fényre, és ezáltal megváltoztatva a külső helyzetet. 

Látjátok-e, hogy a Teremtő öröme az, ha folytonosan minden formában kifejezésre juttathatja önmagát?  Amikor együtt áramoltok ezzel, az Élet Folyamával, ahol nincs ellenállás, akkor folytonosan a transzcendencia örömében létezhettek.  De ha megtagadjátok az együttáramlást, amikor arra törekedtek, hogy fenntartsatok egy képet önmagatokról és a világról, amikor kőbe vésett képet akartok fenntartani, amely szerint az az elképzelt kép egyhelyben áll, és amikor ezt a képet az élő Isten elé teszitek, nos akkor ellenállást tapasztaltok meg. 

Az emberek pedig utálják ezt.  Mivel azt tapasztalják, hogy az ellenállás az anyagi valóságból ered, ezért utálják az anyagot, utálják az Anyát.  Nem az Anya hozza azonban létre az ellenállást, mert az Anya csak azt teszi, amire felesküdött, vagyis formában jeleníti meg azokat az elmeképeket, amelyeket az emberek rávetítenek.  Az Anya egyszerűen csak visszatükrözi azt, amit ti a tükörre vetítetek. 

Az emberek miért nem azt kapják meg , amiről azt mondják, hogy szeretnének megkapni?

Amikor együttáramoltok az Élet Folyamával, akkor folytonosan olyan képeket vetítetek ki, hogy túlléptek önmagatokon, és többé váltok.  Éppen ezért az Anya bőséget és gondoskodást vetít vissza rátok.  Azonban amikor arra törekedtek, hogy folytassátok egy adott képnek a kivetítését újra és újra, akkor az Anya is azt adja vissza, amit kivetítetek.  Csak éppen az nem pont az, amit kivetítetek, vagy ahogy azt ti az elmétekben látjátok. 

Mert láthatjátok, hogy amikor az Élet Folyamával áramoltok együtt, akkor nincs olyan mentális kép bennetek, hogy milyen valóságot vártok el.  Miért is lenne ilyen elképzelésre szükségetek, amikor folytonos transzcendenciában vagytok?  Mi értelme lenne egy olyan elmeképnek, amelyet fixnek láttok, mint egy kőbe vésett képet, ami állandó?  Mert ti nem tartotok fenn ilyenkor a külső elmétekben egy elmeképet, hanem hagyjátok azt, hogy a Jelenlét juttassa kifejezésre önmagát rajtatok keresztül.  Éppen ezért az az elmekép, amely a Tudatos Én tiszta üveglapján keresztül vetül ki az nem tárolódik a külső elmében, és nem is keletkezik a külső elmében.  A Jelenlét szintjén keletkezik, és onnan vetül ki. 

Így az elmétekben nincsenek olyan struktúrák, mint ahogy azt Jézus a Szt. Péter Bazilikában mondta, amelyeket fenn akartok tartani.  Hagyjátok, hogy a Jelenlét juttassa kifejezésre önmagát rajtatok keresztül, ti pedig megtapasztaljátok azt, ahogy az kifejezésre jut.  Ezért nincs arra szükség, hogy fenntartsatok a világról, vagy az elkülönült énről elmeképeket, amelyekhez ragaszkodtok egy időn túl is.  Ehelyett olyanokká váltok, mint a kisgyermekek, ahogy Jézus mondta, mert nekik minden nap egy új felfedezés, egy állandóan növekvő öröm újabb és újabb kibontakozása. 

Így tehát, csak ha elkülönítitek magatokat az Élet Folyamának áramlásától, akkor kezditek el a világot azokon az elmeképen keresztül megtapasztalni, amelyet a külső elme hozott létre.  Ilyenkor azt gondoljátok, hogy azt vetítitek ki az Anya-fényre, amelyet az elkülönült énen belülről láttok.  A valóság azonban azt, amit csak néhány szellemi útkereső értett eddig meg, hogy amit az elkülönült énen keresztül néztek, amit a szerepen belülről láttok, az nem az, amelyet kivetítetek a kozmikus tükörre. 

Szeretteim, teljesen tisztába vagyok azzal, hogy azok a tanítások, amelyek idáig elhangzottak, oda vezetnek, hogy néhány ember felteszi ezt a kérdést: „Miért van az, hogy én ugyan pozitív képet vetítek ki, de nem azokat a pozitív körülményeket kapom vissza, amelyeket elképzeltem?”  Nos, ennek oka az, hogy még kezdtétek el megkérdőjelezni az érzékeléseteket, és realizálni azt, hogy különbség van a között, amit láttok, amit a tudatos elmétekkel érzékeltek a szerepeteken belül, és aközött amit valójában a kozmikus tükörre vetítetek a szerep szűrőjén keresztül, amelynek jórésze a tudatos észlelés tudatszintje alatt van.

Látjátok-e azt, hogy gondolhatnátok úgy, ahogy azt sokan meg is teszitek, hogy a tudatos érzékelésetek szintjén pozitív mentális hozzáállást alakítotok ki, és a kozmikus tükörre a bőség gondolatait vetítitek.  Nap mint nap ezt teszitek, és ahogy már eltelt egy bizonyos számú nap, akkor azon kezdtek csodálkozni, hogy a világegyetem miért nem lát el benneteket bőséggel, mint ahogy azt nagyon sok hamis vagy babonás tanító ígéri, amennyiben követitek a programjukat, a gyors megoldásaikat, és a garantált üdvözülés útját. 

A tudatalatti elme szerepe

A valóság azonban az, hogy annak ellenére, hogy a tudatos elmétekkel vetítetek ki, a tudatos elmétek olyan, mint egy jéghegy csúcsa.  Alatta pedig, a tudatos észlelésetek küszöbértéke alatt azonban nem rendelkeztek pozitív hozzáállással.  Mert elmondhatom nektek, hogy az ego, az elkülönült én soha sem rendelkezik pozitív mentális hozzáállással.  Az ego ugyanis nem képes megszabadulni a halálfélelemtől, és amikor tudatalatti szinten halálfélelmetek van, akkor azt a félelmet fogjátok kivetíteni is, a kevéstől való félelmet, a veszteségtől való félelmet.  De akkor hogyan kaphatjátok azt vissza, amit a tudatosságotok szintjén vetítetek ki, ha nem vállaltok felelősséget a tudatalatti szintjeitek kivetítéseiért? 

Nem látjátok-e azt, amit már elmagyaráztunk nektek, hogy amikor úgy döntötök, hogy elbújtok a kozmikus tanítótok elől, amelyet csak úgy tudtok megtenni, ha úgy döntötök, hogy bár van valami a tudatotokban, de ti nem vagytok hajlandóak azzal szembenézni.  Mivel nem voltatok hajlandóak a tanítótokkal való egységbe vetíteni ki magatokat, azért, hogy láthassátok a saját elméteket, az elmétek képeit úgy, ahogy azt a tanítótok látja.  Úgy döntöttetek, hogy fenntartjátok ezeket a képeket, és éppen ezért nem akarjátok azt, hogy a tanító megmutassa azok valótlanságát. 

Ezzel a döntéssel, hogy ezeket a mentális képeket el akarjátok titkolni a tanítótoktól, mit tesztek?  Nos, az említett képeket magatoktól is el kell rejtenetek, és ez teremti meg az elmétek tudat alatti szintjei közül néhányat.  Leerőltettek bizonyos mentális képeket a tudatos észlelésetek szintje alá, az alá a küszöb alá, amely addig nem létezett, amíg a tanítóval való egységet fenntartottátok.  Ezért van tehát szakadék a között amit érzékeltek, és amit a tudatos elmétekkel kivetítetek, és a között, ami a kozmikus tükörről visszatükröződik számotokra. 

De nem látjátok-e azt, hogy valójában ez pontosan az, amit az Anya vállalt fel, hogy megtesz?  Az Anya arra esküdött fel, hogy azt tükrözi vissza, amely rá az elméteken keresztül vetül.  Ti döntöttetek úgy, hogy megosztást hozzatok létre a saját elmétekben a tudatos elmétek, amelyre szívesen néztek, és a tudattalanban, amelyet azért tettetek tudattalanná, mert nem voltatok szembenézni vele, és vállalni érte a felelősséget.  Azt gondolhatjátok a naivitásotokban, vagy spirituális büszkeségből, hogy nincs ott semmi, csak az, amire nézni szerettek.  Azonban a valóság az, hogy ti az elmétek teljességét vetítitek ki a kozmikus tükörre.  Az Isteni Anya pedig egyszerűen azt tükrözi vissza, amit kivetítetek. 

De miért teszi az Anya ezt?  Az irántatok érzett szeretetből, annak érdekében, hogy megmutathassa nektek azt, hogy mi található a tudatos érzékelésetek küszöbe alatt.  Ez a nyers valóság, amelyet nagyon, nagyon, nagyon kevés szellemi útkereső hajlandó tudomásul venni.  Én azonban elmondhatom, hogy azok, akik hajlandóak ezt tudomásul venni, azok megszabadultak a saját tudatalatti börtönüktől.  Ők azok, akik azzal, hogy hajlandóak voltak szembenézni a tudatalatti képeikkel, és azok helyett a döntések helyett jobbakat hoztak, azok érték el a megvilágosodást.   

Ez az a folyamat, amelyen már minden felemelkedett mester keresztülment.  Nagyon sok olyan tanítvány, akik a felemelkedett mesterek korábbi kinyilatkoztatásait követte, olyan bálványképet alakított ki, hogy akik már felemelkedtek, azoknak az csak azért sikerülhetett, mert mindig pozitív dolgokra fókuszáltak.  A valóság azonban az, hogy mi, akik már felemelkedtünk, azért emelkedhettünk fel, mert hajlandóak voltunk elménkben mindenre odafigyelni, és túllépni azon, ami nem valós.  Mi hagytuk azt, hogy a régi meghaljon, és újjászülethessünk oly sokszor, hogy nem is érdemes ahhoz számot rendelni, mivel az folytonos újjászületés volt, folytonos öntranszcendencia. 

Ha még csak nem is feltételezitek azt, hogy valamilyen célt el kell érnetek, akkor hajlandóak vagytok naponta meghalni, ahogy azt Pál mondta.  De nem csak arról van szó, hogy naponta nagyon sokszor meghaljatok, és újjászülessetek újra és újra, hanem ha felmerül valami, ami valótlanságnak láttok, akkor helyettesítsétek a valótlan döntést, azt a döntést, amely eltávolított benneteket az egységtől, ezt a részeteket hagyjátok meghalni, és fogadjátok el azt, hogy újjászülettetek, hogy már nem a régi énetek vagytok. 

Az újabb énetek vagytok, amelynek tágítását tovább folytatjátok, amely fokozatosan arra a pontra emelkedik majd, ahol hirtelen átlépitek a felemelkedett állapot küszöbét.  Annak ellenére, hogy emberi szempontból ez egy drámai változásnak tűnik, amikor megtapasztaljátok azt belülről, akkor az csak eggyel több halál megtapasztalást és újjászületést jelent. 

Mert most már nincs halálfélelmetek.  Mert már ráébredtetek arra, hogy a halál csak azzal történhet meg, ami nem valós.  Vagyis amikor a valótlan részetek meghal, akkor a valós részetek szabaddá válik, kiszabadul, hogy több lehessen.  Így tehát, ahogy Pál mondta, a halál a végső ellenség.  Azért van ez, mert olyan kevés ember hajlandó ráébredni arra, hogy csak az elkülönült én hal meg.  A Tudatos Én nem tud meghalni.  Ami pedig újjá tud születni, az a Tudatos Én önészlelése, amely a nyitott kapu a Jelenlét számára, és nem az elkülönült én, amely egyedül cselekszik, amely önmagában tehet meg dolgokat. 

Annak illúziója, hogy ti vagytok a cselekvők

Mi volt a bukott lények követelése?  Az, hogy megtapasztalhassák azt, hogy milyen egy olyan világban létezni, amely elkülönült Istentől, ahol különálló lényként létezhetnek, akik rendelkeznek a cselekvés hatalmával, és akik ebből adódóan elsajátíthatják a világ kezelésének mesterfokát, és ezáltal istenekké válhatnak abban a világban.  Ezt követelték maguknak.  Mint ahogy már említettük, a Szabad Akarat Törvénye kijelenti azt, hogy ha bizonyos tapasztalatokra vágytok, akkor megkaphatjátok.  Természetesen nem a végtelenségig, mert az megakadályozna benneteket attól, hogy a forrásotokkal való egység hatalmasabb élményét megtapasztalhassátok. 

Ezért engedélyezi az idő azt, hogy megtapasztaljátok azt, hogy istenek vagytok a Földön, de csak egy ideig.  Amikor az Anya hozzákezd ahhoz, hogy lebontsa azt az ént, hogy a valós én kiszabadulhasson, és újjászülethessen a valós értelemben vett énként, amely egy a forrásával, és egy Mindennel. 

Mi az a lényeges illúzió, amelyen túl kell lépnetek a szellemi úton?  Milyen illúzión kell túllépnetek ahhoz, hogy felemelkedett lénnyé válhassatok?  Ez valójában az, amit Jézus akkor fejezett ki, amikor ezt mondta: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a bennem lévő Atya cselekszik”  Ez annak lényeges illusztrációja, hogy a Tudatos Én elkülönült entitássá vált, amely az ÉN VAGYOK Jelenlétetektől függetlenül létezik. 

Mindaddig, amíg elkülönült entitásként látjátok magatokat, a Tudatos Én azt gondolja, hogy képes egyedül cselekedni, a saját bölcsessége alapján, a dolgokat ismerve képes megoldásokat találni, és ennek következtében elkülönült lényként képes a világ megismerésében mesterfokra jutni.  Ez a tapasztalat engedélyezett számotokra.   Ha erre van szükségetek, akkor itt ez a világ nektek.  De ne tegyetek úgy, mintha a Felemelkedett Mesterek tanítványai lennétek, akik a felemelkedésre törekednek.  Ha ugyanis folytatni szeretnétek azoknak a dolgoknak a megtapasztalását, hogy ti, mint elkülönült ének valamilyen spirituális dolgot tesztek, amelynek következtében alkalmassá váltok majd a felemelkedésre elkülönült énként, akkor az nem fog menni.  Ez a hamis üdvözülés hazugsága, az anti-krisztusi út. 

A valóság az, hogy csak akkor fogtok felemelkedni, ha visszatértek a valósághoz, hogy ti tiszta észlelés vagytok, hogy a Tudatos Énetek a Jelenlét számára a nyitott kapu, és a Jelenlét munkálkodhat csak ebben a világban, a Jelenlét tudja, hogy ez a világ hogy működik.  Ti pedig, a Tudatos Énetek nem rendelkezik benne rejlő bölcsességgel, sem benne rejlő békével, sem benne rejlő szabadsággal.

Hacsak nem váltok olyanokká, mint a kisgyermek, akkor semmilyen szín alatt nem léphettek be a birodalomba.  Hacsak nem váltok tiszta üveglappá, amelyet a Jelenlét tágított ki erre a világra, addig nem térhettek vissza a Jelenléttel való egységbe a Felemelkedés folyamata során.

Ez a spirituális út megtanulandója.  Ezt a leckét kell az Anya Évében megtanulnotok.  Sokféle szinten tanuljátok majd meg, a különböző tudatszintjeiteknek megfelelően.  Bármiben is bíznak, bármit is látnak állandónak az emberek, az mind meg lesz kérdőjelezve.  Bármi, amiről azt gondolják, hogy azt nem kell, vagy nem lehet megkérdőjelezni, azt meg kell majd kérdőjelezniük, mert arra „kényszerülnek” majd.  Bármihez is ragaszkodnak, azt elveszik tőlük, mert valójában ő, aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, de ő, aki hajlandó az életét adni az öntranszcendencia érdekében, az örökkévaló életre lel a folytonos öntranszcendencia által. 

Szándékomban áll további tanításokat nyújtani számotokra az év során ezzel a témával és más témákkal kapcsolatban.  Így most nem előzöm meg magamat, hanem fokozatos kibocsátást adok az év során, mivel úgy ítélem meg, hogy azok, akik azoknak a tanításaink tanítványai, amelyek ezen a közvetítőn keresztül nyilatkoznak meg magukba fogadták azokat a tanításokat, amelyeket eddig a pontig nekik adtunk, és ezért készen állnak arra, hogy magasabb tanításokat kapjanak.

Így én is ugyanazokkal a szavakkal zárom a kinyilatkoztatást, mint Gautama:  „Tiétek a döntés!”   

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23