• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• A korrupció az egyik legnagyobb fenyegetés a demokráciára nézve 2012.06.08.

Herkules Elohim üzenete:

A korrupció az egyik legnagyobb fenyegetés a demokráciára nézve 2012.06.08.

TÉMA: A korrupció nagy kihívást jelent a demokráciára nézve – miért fenyegeti a korrupció a demokráciát – a feudális társadalmak modern verziója – megosztottság Európában – hogyan korlátozza a korrupció a gazdaságot – az ingatlanárak mesterséges felverése – kisebbrendűség- és felsőbbrendű érzés Európában 

A Felemelkedett Herkules Elohim Mester üzenete Kim Michaels-n keresztül 2012.06.08-án Németországban, a berlini parlament épülete előtti közterületen

Herkules VAGYOK, a hét Elohimot képviselem.  Azért nyilvánítjuk itt meg Berlin városának a központjában a Jelenlétünket, hogy mind a hét sugár erőteljes, de tökéletesen kiegyensúlyozott és a helyzethez mért energia kiáradását biztosítsuk. Ezt olyan kiáradásnak szánjunk, amellyel a német nemzetet kívánjuk segíteni az előttük álló napok és évek során, amikor olyan fontos döntések születnek, amelyek eldöntik majd, hogy Európa közelebb kerül-e a valódi unióhoz, vagy visszafelé, a széttagolódás felé indul el, amit már oly sokszor láttunk a múltban.

Valójában ugyanis nem az a kérdés, hogy az euro fennmarad-e, változik-e, vagy más valuta, esetleg valuták helyettesítik majd.  A felemelkedett valóságból mi a tudati változást keressük; nem a külső változásokat.  A kérdés tehát az, hogy bekövetkezik-e Európa kollektív tudatában egy olyan váltás, amely alapján majd az emberek hajlandóak lesznek felismerni, és különválasztani az okot és a következményt.  A valódi okot és valódi következményt, a kettő összekeverése helyett, mert ez folyik már évszázadok óta ezen a földrészen, és a kérdés csak az, hogy az úgynevezett átlagember kezd-e ráébredni arra, és felismerni azt, hogy valami nincs rendjén azzal, ahogyan az életre tekint, ahogy a világot nézi.

A demokrácia nagy kihívása

Mi jelenti a demokráciára, mint kormányzati formára nézve a legnagyobb kihívást?  Az emberek apátiája.  De honnan ered ez a közöny? Természetesen a hét sugár eltorzításából.  Ebben a kiáradásban arról a hozzáállásról kívánok szót ejteni, amely oly gyakori a demokratikus országok lakói körében, vagyis arról, amikor az adott helyzetet látva, legyen az bármilyen is, csak megrántják a vállukat, és azt mondják: „ez van, vagy, hogy a dolgoknak így kell lenniük.”

Nos, szeretteim, nincs olyan a Földön, hogy valaminek így, vagy úgy kellene lennie.  Bármi nyilvánul is meg, az egy ok következménye, az ok pedig az ember, vagy az emberek csoportja.  Valaki, vagy valakik mozgásba lendítik azt az okot, amely az adott következményt eredményezi a társadalomban, az ok pedig a tudatukból indul ki.  Ideje tehát ráébredni annak valóságára, amit a tudomány már egy évszázada igazolt, vagyis arra, hogy az energia alapvetőbb szintje a valóságnak, mint az anyag. Így nem az számít, ami az anyag világában történik, mert azt az energiák világában okozta valami.  Természetesen az emberi elme, az emberi tudat képes hatást gyakorolni az energiára. 

Mivel minden anyag energiából áll, a tudat végső soron képes anyagot teremteni, vagy legalábbis formálni azt.  E felismerés nélkül a demokrácia nem tud fennmaradni, és nem lesz képes a legteljesebb lehetőségeinek a kibontakoztatására.  Így, az EU egészét nézve, ha a legnagyobb gazdasági kihívásokat és a legjelentősebb pénzügyi problémákat keressük, akkor tisztán láthatjuk, hogy azokban az országokban küzdenek a legnagyobb mértékű pénzügyi nehézséggel, ahol a legjelentősebb mértékű a korrupció a kormányzat minden ágazatában.  Így a demokráciának, vagy legalább is a fiskális helyzet előremutató helyreállításának alegnagyobb kihívása a korrupció, amely egy demokráciát fenyegető, és feltárásra váró jelenség.

Miért jelent veszélyt a korrupció a demokráciára?

Milyen alap elképzelésen nyugszik a demokrácia?  Elsősorban egy princípiumokra, törvényekre alapozott társadalmon.  Ez természetesen nemcsak a demokráciákra jellemző kizárólag, mert a náci Németország, vagy a Szovjetunió is rendelkezett törvényekkel.  A demokráciában azonban az az egyedülálló, hogy ott a törvény előtt minden ember egyenlő, vagy legalább is annak kellene lennie.  Senki sem áll a törvények felett.  Senki sem számít privilegizált elitnek, olyannak, akit nem vonnak felelősségre olyasmi miatt, ami miatt a közönséges állampolgárnak felelnie kell.  Mert, ahol egyszer hagyják, hogy egy ilyen elit létrejöjjön, ott a demokráciát ássák alá.  Ekkor nem érthető, hogy az emberek hogyan nevezhetik a társadalmi berendezkedésüket demokráciának, mert bár a lakosság négyévente, vagy a választásoknak megfelelő gyakorisággal meglátogatja a szavazó fülkéket, de amennyiben jelen van egy az elit által kreált háttér rendszer, és ha az elit megvásárolhatja a privilégiumait a demokratikusan megválasztott kormányától, nos, akkor nem mondhatjuk azt, hogy egy demokratikusan megválasztott kormánnyal állunk szemben.  Mert ez esetben az nem egy demokratikus kormány, hiszen tévedésből nyerte meg a választást, mivel az emberek nem ismerték a korrupt kormányuk valódi alternatíváját.

Pontosan ez az oka annak, hogy az emberek, amikor újra és újra azt látják, hogy ez a folyamat ismétlődik, vagy ha egy ilyen rendszerben nőnek fel, akkor csak megrántják a vállukat, és azt mondják: „a dolgoknak így kell lenniük”, és azt hiszik, hogy semmit sem tehetnek annak érdekében, hogy megváltoztassák ezt a tudati beállítódást.  Mert azt látják, hogy bár a társadalmukban egy ponton intézményesítették a demokráciát, valójában semmi sem változott. Oroszországban például nagyon sok ember látja úgy, hogy valójában semmi sem történt a kommunizmust megelőző időszakban és az után.  Mert továbbra is ugyanaz a korrupt, privilegizált elit vezeti az országot, így nem igazán számít, hogy az emberek erre, vagy arra az elnökjelöltre szavaznak-e, mert jelen vannak azok, akik a törvény felett állóknak képzelik magukat, és akik ezért olyan törvényeket léptetnek életbe, amelyekkel visszajuttathatják magukat a hatalmi pozíciókba, vagy tovább maradhatnak ott.  Ennek eredményeként pedig diktátorrá válnak, aki valójában nem is demokratikus úton lett megválasztva, csak valamilyen áldemokratikus folyamat eredményeként jutott hatalomhoz.

A feudális társadalmak modern változata

Európa számos országában, mint pl. Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, vagy Portugáliában a kormányzati szintek mindegyikében igen magas szintű a korrupció. Ezért ha nem ismeritek a megfelelő embereket, vagy, ha nem rendelkeztek annyi pénzzel, hogy lefizessétek a megfelelő embereket, akkor nem tudjátok elintézni az ügyeiteket.  Nem juttok tovább azon a szinten, ahová az adott ország adott gazdasági szintje az átlagembert süllyesztette.  Nem látjátok-e, szeretteim, hogy amit Nyugat-Európa számos déli országában láttok, az valójában egy olyan állapot, amely nem sokban különbözik a középkor feudális társadalmaitól? 

Igaz, hogy ezek az országok a felszínen demokráciával rendelkeznek, de ez nem egy valós demokrácia, mivel a törvény előtt az emberek nem egyenlők.  Jelen van a kiváltságos elit, amely létszámát tekintve nagyobb a középkor társadalmainak a kiváltságosai számánál, mert abban az időben viszonylag kisszámú földesúr és nemes uralt egy-egy népet.   Most pedig ott vannak azok a kiváltságosak, akik bár a lakosságnak csak kis százalékát teszik ki, a befolyásuk, a kapcsolataik és a pénzük révén mégis ők uralják az országot a demokratikus folyamatoktól függetlenül, amelyek valójában csak a felszínen léteznek. 

Éppen ezért helyes-e az, ha azok az országok, akik már sok évvel ezelőtt erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy legalább a korrupció legrosszabb formáján túllépjenek, azok az országok tartják a hátukat azon országok számára, ahol az emberek még nem álltak ki magukért, és nem követelték a valós demokráciát?  Nem látjátok-e, hogy valójában, ha egy olyan országban éltek, amely demokratikus alkotmánnyal rendelkezik, és ha ott az emberek szabadon választhatnak, és szólásszabadsággal is rendelkeznek, akkor nem menekülhettek el a felelősségeitek elől azzal, hogy a vállatokat megrántva, azt mondjátok, hogy: „ez a dolgok menete.  Nem tehetünk érte semmit.”

Mert igenis lehet tenni értük, akkor, ha elegendő számban kiálltok, és valós reformokat, valós változásokat követeltek.  Mit gondoltok, Európa más részein mit tettek azért, hogy túllépjenek az elitizmuson és a korrupción? Kiálltak, és változásokat követeltek.  Hajlandóak voltak arra, hogy megváltozzanak, és hajlandóak voltak arra is, hogy éberen felügyeljék, figyelemmel kövessék, és követeljék azt, hogy az országuk ne süllyedjen vissza a korrupcióba, mivel ez a veszély mindig fennáll.

Európa megosztottsága

Valójában bizonyos válaszvonal húzódik azon országok között, ahol az emberek felelősséget vállalnak, vagy legalább is részleges felelősséget vállalnak az országukért, és azon országok között, ahol az emberek nem hajlandóak ezt a felelősséget felvállalni; igazság szerint részben azért, mert a könnyebb megoldást keresik.  Ezekben az országokban nagyon sokan azt remélik, hogy személyesen is eljuthatnak arra a pontra, ahol őket is lefizetik, mivel olyan pozícióba juttatták magukat, ahol ez már megvalósulhat.  Vagy esetleg ismernek valakit a családjukban, aki már ilyen pozícióba került, ezért nem akarnak megválni ettől a rendszertől.

El kell, hogy mondjam, hogy mindaddig semmi változás nem történik majd, amíg az emberek nem mozdulnak ki innen, és nem ismerik fel azt az egyszerű tényt, azt a princípiumot, hogy a talentumaik sokszorozódnak meg, hogy annak a megsokszorozódását kapják vissza, amit magukból adnak.  Ha ezt az örök érvényű, egyetemleges törvényt felismerik, akkor tesznek majd erőfeszítéseket, és annak eredményeként részesülnek majd jutalomban, persze csak akkor, ha elegendő létszámban teszik ezt meg, és ha a dolgok a ciklus végén fizikai szintre kerülnek.

De mindaddig, amíg a lakosság többsége azt az elképzelést dédelgeti magában, hogy a könnyebb utat választja, és a kormánytól várja az alamizsnát, és olyan könnyű életet akar magának, amelynek során nem kell megsokszoroznia a talentumait, bármi legyen is az, addig hogyan léphet túl az adott ország a korrupción, ha közben csendben mindenki egyetért azzal, és csak arra vár, és abban reménykedik, hogy egy általa ismert személy olyan pozícióhoz jut, amelyben a korrupció áramlatának ő lesz majd a kedvezményezettje?

Hogyan korlátozza a korrupció a gazdaságot?  

De miért nem juttatják az emberek saját magukat az egyetemes megsokszorozódás kedvezményezettjei közé, ahhoz a bőséghez, amelyet a világegyetem biztosít a talentumaik megsokszorozóinak.  Nem látjátok-e, hogy pontosan az az oka annak, hogy bizonyos országok sokkal alacsonyabb szintű gazdasággal rendelkeznek, mint mások, hogy ők nem hajlandók a talentumaik megsokszorozására?  Csak ülnek, és arra várnak, hogy sült galamb a szájukba repüljön.  De nem látjátok-e, hogy egy korrupt gazdaságban csak bizonyos mennyiségű pénz van jelen, és ezért az ország nem tud kilábalni a gazdasági hátrányából? 

Mit tesz a korrupt rendszer éppen ezért?  Olyan helyzetet teremt, amelyben csak fix mennyiségek vannak jelen, így az emberek megpróbálnak minél nagyobb szeletet hasítani maguknak abból.  Ezzel szemben, ha olyan rendszert állítanak fel, amelynek eredményeként az emberek hajlandóak megsokszorozni a talentumaikat, akkor ez a mennyiség folyton gyarapszik.

Így nincs szükség arra, hogy az emberek korruptak legyenek, mivel látják azt, hogy ha erőfeszítéseket tesznek, ha kezdeményeznek, ha vállalkoznak, akkor a világegyetemtől sokkal bőségesebb jutalmat kapnak annál, mint amit bármilyen lefizetéssel elérhetnek.  Ez az állapot a jellemző számos észak-európai országra, Németországot is beleértve, ahol a lakosság hajlandó dolgozni.  Hajlandóak keményen dolgozni.  Hajlandóak felelősséget vállalni a személyes gazdasági helyzetükért, és nem adósodnak el az ésszerű mértéknél jobban.

Az ingatlan árak mesterséges felverése

Ez az, amin több országban is változtatni kell.  Még néhány gazdaságilag sikeres országnak is fel kell ismernie azt a tényt, hogy egy felfokozott fellendülési ciklus egy 2008-as visszaeséshez vezet, aminek szintén egy bizonyos formájú, csak sokkal magasabb szintű korrupció volt az oka, mivel a gazdasági elitet alkotók létrehoztak egy inflációs ciklust, amely elsősorban az ingatlan árakat verte fel minden ok nélkül és minden józan megfontoláson túli mértékben.

Az emberek pedig úgy gondolták, hogy ha a házuk egyre többet ér, akkor egy nap, majd busás profitért el tudják adni, és ki tudják venni a többletet, amellyel ingyen finanszírozhatják majd meg az életmódjukat.  De rá kell ébrednetek arra, hogy ez is a korrupció egy formája.  Mert mit tesz a korrupció?

Ellopja az emberek munkájának az értékét.  Ez a pénzügyi korrupció pedig ellopja a munkátok értékét azzal, hogy csökkenti egy ország valuta-rendszere egészének az értékét.  Mert amikor a fenntartható fizetésekre alapozott ingatlan árak a háromszorosára duzzadnak, akkor az emberek pénzét lopják el azzal, hogy ennyivel többet kell fizetniük az otthonaikért, ennyivel több kölcsönt kell felvenniük.  Ez pedig nem sokban különbözik attól, mint amikor valakinek fizetnie kell a készletei megvédéséért, vagy fizetnie kell azért, hogy valamit el tudjon intézni, bármire legyen is szüksége.

Nem látjátok-e, szeretteim, hogy amikor azt gondoljátok, hogy egy könnyebb kiút is a rendelkezésetekre áll, akkor nem sokszorozzátok meg a talentumaitokat?  Ez ennyire egyszerű.  Ezt, mint gazdasági 1x1-et minden középiskolában, felsőfokú iskolában tanítani kellene a világon.  Mert a gazdasági növekedésnek nincs más útja, mint az, hogy az emberek megsokszorozzák a talentumaikat, hiszen minden embernek van olyan talentuma, amit meg lehet sokszorozni.  Csak ha megsokszorozzátok azt, amitek van, akkor növelitek a teljes végösszeget, az egészet, így válhat az egész többé a részek összegénél.  Ezzel szemben a korrupt rendszerekben az egész kevesebb, mint a részek összege.  Ez a helyzet azonban csak egy módon változtatható meg. Oly módon, ami azonban nem erőltethető rá az emberekre.  Csak az emberek maguk változathatják azt meg azzal, ha ráébrednek annak valóságára, amelyet eddig itt elmagyaráztam.  Nekik azonban nem arra van szükségük, hogy ezt a magyarázatot tőlem hallják, mivel eljut hozzájuk akkor is, ha belülre figyelnek.  Mert ez jelen van a kollektív tudatban már igen hosszú ideje, és jelen van egy kollektív momentum is, amely folyamatosan nő, attól kezdve, mióta a feudális rendszer nem olyan túl régen felbomlott. 

Elég idő telt el azonban ahhoz, hogy számos generáció nőjön fel, és, hogy kollektív momentumként az emberek ráébredjenek arra, hogy: „ki mint vet, úgy arat.”  Minél jobban megsokszorozzák a talentumaikat, annál jobb lesz az aratás, annál többet kapnak vissza.

Kisebbrendűség- és felsőbbrendűség érzés Európában

Ezennel kiárasztottam azt a fényt, amelyet itt, Berlinben, ki akartam árasztani, amely majd szétterjed az Európai Unió minden országába, és még azon túlra is.  A fény kiárasztásom teljes, ezért most útra bocsájtom a közvetítőnket Ausztráliába, az ott tartandó konferenciára, ahol a téma a kisebbrendűség és a felsőbbrendűség lesz.  Nem helyén való-e, hogy ezért itt, Berlinben kezdjék az útjukat, ahol nem olyan régen a felsőbbrendűség és a kisebbrendűség dinamikájának az egyik legintenzívebb fókusza volt jelen a Földön. 

Mert mikor is volt az, amikor a Führer ebben a városban állva üvöltötte a tömegnek, hogy: „Deutschland über alles”, akik pedig gondolkodás nélkül üvöltötték ugyanazt vissza, azzal folytatva, hogy: „Heil Hitler?”  Nem látjátok-e ebben a felsőbbrendűség extrém formáját?  Persze, hogy látjátok. De mögé láttok-e, és észreveszitek-e azt, hogy ez szintén a felsőbbrendűség/kisebbrendűség dinamikájának extrém példája volt? Mert a kettő nem létezik egymás nélkül. 

Miért volt szükség ezeknek a nagygyűléseknek az előadására?  Miért volt szükség egy olyan hatalmas hadsereg létrehozására?  Miért volt szükség a világ uralására, vagy legalább is a világ uralására tett kísérletre?  Azért, hogy a német nép el tudja fedni a mélyben rejlő kisebbségi érzését.  De mi okozta ezt a mélyben rejlő kisebbségi érzését?  Nos, az, hogy féltek elfogadni Isten feléjük áradó szeretetét.  Mert a kisebbrendűségnek nincs más oka, csak az, hogy valaki nem hajlandó elfogadni azt, hogy Isten feltétel nélkül szereti.

Ha tudjátok ezt, akkor túl tudtok lépni a felsőbbrendű/kisebbrendű dinamikán.  Mert tudjátok azt, hogy nem vagytok kisebbrendűek, és ha tisztában vagytok azzal, hogy senkivel szemben sem vagytok kisebbrendűek, akkor nincsen szükségetek a felsőbbrendűségetek demonstrálására.  A német nép rendelkezik azzal a potenciállal, hogy e fölé emelkedjen, és a múlt momentumait maga mögött hagyja.  Így most, ahelyett, hogy magukat Európa minden nemzete felett állónak tartanák, helyette minden nép szolgálójának tekinthetik magukat.  Persze nem olyan értelemben, hogy nekik kellene a nehéz munkát elvégezniük annak érdekében, hogy kihúzzák Európát a nehézségekből, hanem az által, hogy ráébrednek arra, hogy mit jelent a megvilágosult önérdek.

Mert mi a megvilágosult önérdek? Az azt jelenti, hogy ahelyett, hogy arra törekednétek, hogy önmagatokat emeljétek mások fölé, helyette az egész felemelésén dolgoztok.  Mert ez az egyetlen valós útja annak, hogy önmagatokat is felemeljétek.

Így lezárom most ezt a kiáradást, és körülzárom a német nemzetet, különösen a német kormányt, a német médiát és minden olyan más európai nemzetet amely a változás részévé válik.  Azokat, akik elöljárói lesznek az új Európa fenntartható víziójának az előtérbe hozásában, amely közelebb áll ahhoz a spirituális unióhoz, amelyet St. Germain oly sok évvel ezelőtt elképzelt.  Így valójában St. Germain lendületével a kiáradás befejeződött.   

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23