Az anya iránti gyűlölet nem más, mint az, hogy nem vagytok hajlandóak szembenézni a körülmények megváltozásával a Földön

Portia üzenete Helenen keresztül 2010. 02. 14. Róma, Domus Aureus, Néró házának helyszínén, rálátással a Colosseumra

TÉMA: Az anya iránti gyűlölet energiája gyűlöli az anyagot; gyűlöli azt a tényt, hogy az anyagban kell konfrontálódnia, és ezért megpróbál az anyagi síkra erőltetni egy struktúrát, amely a bukott lények elméjében azt az illúziót kelti, hogy így uralkodhatnak az anyagon.

Szeretett Lelkeim, én, Portia, jöttem el, hogy az anya iránti gyűlölethez kapcsolódó ítéletről és az egyensúlyról beszéljek nektek.  Miért itt, Róma központjában, akarok veletek beszélni, ahol az anya iránti gyűlölet hatalmas mértékű megnyilvánulása tapasztalható meg?  Mert itt nyilvánul meg az anya iránti gyűlölet a Közel-Kelet után a legerősebb mértékben.  Mint ahogy Mária Anya már beszélt nektek erről, az Anya iránti gyűlölet tudatszintje nem más, mint a bukott tudatszintnek az az akarata, hogy Istent kontroll alatt tarthassa, valamint az azzal való ellenkezésük, hogy az Élet Folyamával eggyé váljanak, hogy szembenézzenek az Élő Isten változó körülményeivel, és annak megtagadása, hogy erről a szintről tovább lépjenek. 

Az anya iránti gyűlölet energiája gyűlöli az anyagot; gyűlöli azt a tényt, hogy az anyagban kell konfrontálódnia, és ezért megpróbál ráerőltetni az anyagi síkra egy struktúrát, amely a bukott lények elméjében azt az illúziót kelti, hogy az anyag valami módon az ellenőrzésük alatt áll. 

Miért volt arra szükség, hogy Vespasianus császár megépítse ezt a hatalmas arénát, ahol ő és az utódai a legszörnyűbb játékoknak, gladiátor játékoknak adtak teret, ahol minden esetben a játékok végeztével kisöpörtek az élet arénájából néhány életáramlatot?  Nem volt ritka az sem, hogy a játékok időszakában életáramlatok százai vagy ezrei vesztek oda. 

Minél nagyobb a struktúra, annál jelentősebb a gyűlöletenergia - de nem túlzottan hatalmas illúzió-e azt gondolni, hogy ha az uralkodó rákényszerítheti a rabokat arra, hogy az arénában küzdjenek, végül eldöntheti, hogy ki élje túl a küzdelmet, ha egyáltalán túlélte valaki, akkor az ő dönthet minden élet felett?  Természetesen az uralkodóknak érdeke is fűződött ahhoz, hogy a tömegnek szórakozást nyújtsanak.  Ha a tömegnek ugyanis megvolt a szórakozása, akkor átmenetileg úgy tűnhetett, hogy a tömeg kontroll alatt áll.  Ám ez egy újabb illúzió volt csupán, hiszen egy idő után a tömeg nyugtalanná vált, és egyre több vért kívánt a szórakozásához. 

A gladiátorjátékok említésével azt szeretném illusztrálni, hogy az anya iránti gyűlölet egyik fő jellemzője az a vágy, hogy más életáramlatokat megfoszthassanak az élettől.  Ezt jól illusztrálja Róma, és bár máshol a Földön ez nem látható ilyen szélsőséges mértékben, de ez a tudatszint az emberiségben még ma is jelen van olyan vágy formájában, hogy szórakozást jelent bizonyos emberek számára az, hogy másokat elnyomnak, vagy megbírálnak, vagy valakin bosszút állnak, vagy azokkal szemben alkalmaznak megtorlást, akiknek nincsen akaratuk. 

A gladiátorjátékok a rómaiak számára kiváló mentséget szolgáltak arra, hogy kinyilváníthassák azon nemzetek elleni gyűlöletüket, akik nem hódoltak be nekik.  Mivel a rómaiak több népet is leigáztak, így volt elég rab a leigázott területekről, hogy őket arra használva a tömeget szórakoztassák.  Ugyanakkor a többi nép iránti gyűlöletük olyan mértékűvé vált, hogy a Colosseumban gyakran jelenítették meg azokat a híres csatajeleneteket, amelyek során más népeket győztek le. 

Az anya iránti gyűlölet másik példája Néró császár, aki miután megölte a saját anyját, a Domus Aureus építésébe fogott.  Azért kellett megölnie az anyját, mert számára úgy tűnt, hogy az anyja valahogy mindig beleavatkozik a döntéseibe, ezért képtelen a saját szabad akaratával dönteni társadalmi és politikai ügyekben.  A rövidlátásával arra jutott, hogy az a legegyszerűbb megoldás, ha megöli a bajkeverőt, még akkor is, ha az a saját anyja. 

Annak visszautasítása, hogy az anyagi világban jelenlévő kellemetlenségekkel szembesüljetek

Vegyétek észre magatokon a mások felett ítélkezés tudatszintjét, és annak rejtett formáit, és lépjetek túl azon.  Szeretteim, ezek a régi római események az emberi tudatszintet szimbolizálják.  Az uralkodó szimbolizálja azt, aki azért ölt testet, mert azt gondolja, hogy így lehetősége lesz a szabad akaratának a kinyilvánítására, és arra, hogy megteremtse az uralmát, életét a Földön a saját szempontjai által meghatározott módon.    Az anya azonban, az anyagi sík, úgy tűnik, hogy bizonyos feltételeket szab, korlátokat jelent, és arra kényszeríti a kényelemhez szokott birodalmat, hogy kellemetlen helyzetekkel és döntésekkel kelljen szembenéznie, amelyekkel az uralkodó azonban nem hajlandó konfrontálódni, vagy találkozni. 

Ahogy azt szeretett St. Germain már elmondta, az emberi lélektan rejtett bugyrait szeretik az erdőben, a tudatalatti elmében hagyni, és úgy tenni, mintha az a dolog soha sem létezett volna.  De láthatjátok, hogy ennek a helyzetnek az Omega aspektusa az, hogy nem futhattok el állandóan minden elől.  Ott van ugyanis az uralkodó anyja, az anyag, amely minden helyzetet visszatükröz, és ezzel arra kényszerít, hogy pontosan azzal a helyzettel nézzetek szembe, amelyről azt hittétek, hogy már magatok mögött hagytátok.  Látjátok-e mindamellett azt is, hogy ezzel az anyag a javatokra szolgál, elősegíti a növekedéseteket?  Olyan mértékben, amely mértékben úgy döntötök, hogy hajlandóak vagytok a kellemetlen helyzeteket az anyagban kezelni, olyan mértékben dönthetitek el az is, hogy az adott helyzeten túlléptek.  Azzal, hogy pozitív megoldást találtok saját magatok és mások számára, kiszabadítjátok magatokat.  Ha egyszer egy kellemetlen helyzetet megoldotok, akkor valószínűleg érzitek a lelki állapototokban a változást.  Megtörténik ugyanis az a változás, hogy felülemelkedtek a félelmeiteken és az ellenállásotokon azzal kapcsolatban, hogy kezeljétek a korlátozó, kellemetlen helyzeteket az anyagi síkon. 

Néró császár nem rendelkezett ezzel a bölcsességgel, de ti, majdnem 2000 évvel később, már rendelkeztek azokkal az eszközökkel, bölcsességgel és szándékkal, amelyek segítségével túlléphettek a korlátozó körülményeken.  A korlátozó körülmények, más szavakkal annak a szükséglete, hogy más életáramlatokat, vagy az anyagi síkot, amellyel a helyzet során találkoztok, bíráljátok.  Ha azonban őszintén megfigyelitek, akkor látjátok, hogy nem az anyagi sík az, amely benneteket korlátoz, hanem azok a feltételek és észlelések, amelyet TI tápláltok az anyagi síkkal, vagy az anyagi élettel szemben. 

Mint látjátok, itt Róma közepén, a Colosseum romjaiban is a Római Birodalom szimbóluma jelenik meg, de egyben szimbolizálja az időt is, vagyis azt a tényt, hogy az Anya Fény nem tartja fenn a halott struktúrákat.  Ennek a szimbólumnak az a jelentése, hogy bár az emberiség azt gondolta, hogy a Földön határtalan uralommal rendelkezik, mert uralkodhat mások életén, mert gyilkolhat azért, hogy a tömeget szórakoztassa, de mint láthatjátok, az anya összehúzó ereje minden helyzetet az idő keretei közé zárja, és ha az idő lejár, akkor csak a romok maradnak.  
A Föld egy tanterem, egy aréna, ahol mindenkinek lehetősége van arra, hogy megjelenítsen annyiféle tudatszintet, legyen az az anya iránti gyűlölet, vagy egyéb, amennyit csak akar.  A Kozmikus Egyensúly azonban ügyel arra, hogy az Apa-Anya áramlás visszarendeződjön.  Ha az életáramlatok nem emelkednek vissza az egységbe, a forma nélküli Istennel való eggyéolvadásba, akkor annak a formának az élete nem folytatódhat.  Minden olyan struktúra meghal, amely nem képes továbblépni, mint ahogy ezt Jézus a Szt. Péter Bazilikában elmagyarázta.

TÉMA: Péter Mária Magdaléna iránti féltékenysége, és az, ahogy ez megjelenik a katolikus egyházban, napjainkban

Féltékenység

Az ítélkezés tudatállapota mögött, amelyet a bukottak már jó ideje gyakorolnak a Földön, jelen van a bukott tudatszint féltékenysége.   Ezzel az ítélkező tudattal átitatva a római uralkodók úgy érezték, hogy a Földön mindent megtehetnek, amit csak akarnak, sőt az arénában még az életek felett is dönthetnek. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy nem csak a római uralkodók testesítették meg ezt a tudatszintet, hanem a római lakosok is, akik az uralkodóikat még fel is magasztalták.  A történelemre visszatekintve látható, hogy az anya iránti gyűlölet energiája nem Rómából ered.  A bukott tudatszintből indult ki, amely minden olyan életáramlatra irigy, amely spirituális fénnyel rendelkezik.  A fény ugyanis Isten Jelenléte, amelyet a bukott tudatszint nem volt képes manifesztálni.   De nem volt képes semmilyen módon hatást gyakorolni sem rá, csak kizárólag azzal, hogy struktúrákat, játékokat teremtettek a Földön, amelyeknek az volt a célja, hogy elvonják a figyelmet a spiritualitástól, és ráerőltethessék a lakosságra a követelményeiket (ha Rómában vagy, tégy úgy, mint egy római) hogy úgy viselkedjenek, mint a többiek, mert akkor a menny befogadja őket.

Mint láthatjátok, a bukott tudatszint féltékenysége már Jézus idejében is jelen volt, mint ahogy ez Mária Magdaléna evangéliumában olvasható.   A tanítványok féltékenyek voltak Mária Magdalénára azért, mert ő olyan tanításokat is kapott Jézustól, amelyeket a többiek nem.  Így ahelyett, hogy Jézus tanításai által mindent felemeltek volna, vagy felemelték volna egymást, a tanítványok, különösen Péter, azonnal lefelé tartó spirálra került, amikor megpróbálta Mária Magdalénát elnyomni, mivel azt gondolta, hogy ő valami olyasmit kapott, amelyet ők nem kaptak meg.

Ami Júdeában akkor történt, és nagyon sok azt megelőző korszakon keresztül is, az az volt, hogy a bukott tudatszint minden létező módot próbált megragadni arra, hogy fenntartsa azt az illúziót, hogy az Atya Isten elkülönült az Anya Istentől.  Éppen ezért minden olyan helyzet, vagy minden olyan személy, aki össze merészeli ezt az illúziót törni azzal, hogy kifejezésre juttatja a valós, Élő Istent, az a bukott tudatszint számára veszély jelent, mint ahogy Péter is fenyegetve érezte magát Mária Magdaléna által, aki bizonyos szintű Krisztusságot manifesztálva sikeresen átjutott azon a beavatáson, amelyen Péternek nem sikerült. 

Így Péter a fenyegetettség érzésével megpróbálta Istent meghatározott körülmények közé, vagyis struktúrák közé korlátozni.  Majd pedig próbált mindenkit arról meggyőzni, hogy amennyiben Isten nem fér a megadott korlátok közé, akkor az nem lehet az igazi Isten, vagy az igaz Isten megnyilvánulása.  Abban az időben Péter, jelenleg pedig a katolikus egyház az, amelyik ezt a gladiátorjátékot jeleníti meg mindazokkal, akik nem férnek a korlátaik, vagy a struktúráik közé, őket jelölve meg a harcok vagy az ellenállás kiváltóiként. 

Az Aranykorban nincsen helye az anya iránti gyűlölet tudatszintjének

Lourdes-ban már beszéltem arról, hogy az ítélkezés dualista koncepció, amely egyensúllyá akkor válik, ha sikerül teljesen mértékben túllépnetek rajta. 

Ahelyett, hogy elnyomnátok más olyan életáramlatokat, akik olyan dolgokkal rendelkeznek, amelyekkel ti úgy gondoljátok, hogy nem, helyette ébredjetek arra rá szeretteim, hogy Isten összes életáramlata rendelkezik az egyéniségébe zárt társteremtő képességgel, amely azonban nem jelenti ugyanazt mindenki számára.  Nincs szükség arra, hogy Isten kifejeződéseit korlátozzátok, vagy azok megvalósulását kontrolláljátok, mint ahogy ez a Vatikánban még napjainkban is látható, mint a Péter tudatszint és az anya iránti gyűlölet megnyilvánulása.  Mi lehetne az oka, ha nem az anya iránti gyűlölet megnyilvánulása annak, hogy a Vatikánnak polcok sokaságán rejlő dokumentumokat kell rejtegetnie a levéltárban?  Az a vágy, hogy még a tudás is elérhetetlen maradhasson a tömegek számára, mert ezzel kontroll alatt tarthatják a tömeget, mint ahogy ezt Rómában mondani szokás. 

Én, Portia, kijelentem nektek, hogy az Aranykorban nincs helye az anya iránti gyűlölet tudatszintjének.  Az Aranykor az egység, az eggyéválás és a béke kora.  Az anya iránti gyűlölet rezgése egyszerűen nem léphet be ebbe a korba.  Mint ahogy szeretett St. Germain már mondta, és Jézus, és Mária Anya is beszélt róla, az Aranykor során az Isteni Apa energiája tökéletes egyensúlyba kell, hogy kerüljön az Isteni Női energiával, az Anyával.  Istent csak az anyagban, csak az anyán keresztül lehet kifejezni.  Ha igazán felfogjátok magatokban ezt az egységet, akkor láthatjátok, hogy ezen az Áramláson keresztül eggyé váltok minden élettel.  Hogyan is gyűlölhetnétek az életet, amikor ti magatok is az élet részei vagytok, és állandó társteremtésben vesztek részt?  A dualista tudatszintben azt gondolhatjátok, hogy van erre lehetőség, de a valóságban ez lehetetlen, mivel, mint látjátok nincs elkülönülés köztetek és mások között. 

Az anya iránti gyűlölet energiája magába foglalja azt az ellenállást, hogy az egó önmagába nézzen, hogy megnézze azt, hogy mit hagyott az erdőben, mivel az anya iránti gyűlölet tudatszintje nem tűri a tökéletességtől való elhajlást, tökéletesen értve azt az önmaga által meghatározott mértéket, amely a dualitásból ered.  Én, Portia, azért jöttem, hogy kijelentsem: „Én az Egyensúly Istennője vagyok, és egyensúly csak akkor jön létre, ha önmagatokban hajlandóak vagytok az anya iránti gyűlölet tudatszintjén túllépni, ezzel hozzásegítve az egész társadalmat ahhoz, hogy új szintre emelkedhessen”.  Akkor kerültök csak egyensúlyba, ha túlléptek a dualista tudatszinten, ha nem arra törekedtek, hogy másokat bíráljatok, vagy mások helyett hozzatok döntéseket, vagy elnyomjatok másokat, vagy esetleg meg is öljétek azokat, akik nem hódolnak be nektek, mint ahogy ez a történelem során látható. 

Látjátok már, szeretteim, hogy az anya síkja a megnyilvánult Isten, és azok az emberek, akik nem viselik el egymás megnyilvánulásait, azoknak önmagukban kell azzal szembenézniük, hogy mi tette őket annyira érzékennyé a gyűlölet-energiára, és mi okozza bennük azt, hogy utálják mások teremtményeit, kifejeződéseit.  Anélkül, hogy ezt az anya iránti gyűlöletet önmagatokban meg nem találnátok, nem lesztek képesek annak a teljes kreativitásnak a megjelenítésére, amelyről St. Germain beszélt.  Találjatok rá a nyugalom pontjára önmagatokban, és onnan nézzétek meg azt, hogy az életetekben mi okoz nektek kellemetlenséget!  Milyen helyzetek, milyen emberek, milyen energia vagy körülmény korlátoz, vagy akadályoz benneteket abban, hogy az öröm szabadon áramolhasson bennetek?  Mi okoz kényelmetlenséget, vagy mi kelt bennetek negatív érzelmeket?  Anélkül, hogy őszintén magatokba vagy a tudatalatti elmétek erdejébe ne néznétek, nem lesztek képesek megtestesíteni Isten Anya-aspektusát teljes mértékben.  Más szavakkal, Isten nem tudja magát rajtatok keresztül kifejezni akkor, ha korlátozzátok a kifejeződéseit.

A mérleg a dualitást reprezentálja

Hadd emlékeztesselek benneteket a mérlegre, amelyekről Mária Anya beszélt.  A mérleg elve az, hogy az egyik serpenyő lenyomásával a másik serpenyő felemelkedik.  Ha arra törekedtek, hogy önmagatokat felemeljétek úgy, hogy a többieket lenyomjátok, vagy bíráljátok, vagy olyan végletekig juttok, mint amelyeket a római időkben láttatok, akkor a dualitás csapdájába kerültök.  A mérleg a dualitást reprezentálja, amelyen túl kell lépnetek annak érdekében, hogy az anya iránti gyűlölet tudatszintjén teljes mértékben túlléphessetek. 

Ha belekerültetek az ítélkezés dualista tudatszintjébe azáltal, hogy másokat elnyomtatok, akkor nem tudtok továbblépni.  Nem tudtok ugyanis megszabadulni a helyzettől mindaddig, amíg nem szembesültök a valósággal, és amíg nem vagytok képesek túllépni a dualista döntéseteken.  Látjátok már, szeretteim, hogy anélkül, hogy teljes mértékben fel nem adnátok ezt, vagy meg nem bocsátanátok, nem találtok rá az igazi szabadságra?  Arra a szabadságra, ahol nincsenek mérlegek, nincs dualitás. 

Az anya fény, amely a dualista formák csapdájába kerül, ahogy ezt itt Rómában láthatjátok, le fog dönteni minden struktúrát, nem lesz tekintettel a birodalom időleges külső dicsőségére.  A megnyilvánult Isten újra akarja teremteni önmagát ugyanúgy, mint ahogy a természet újrateremti önmagát minden évben, minden évszakban, új leveleket hozva tavasszal, amelyek ősszel lehullanak, és eltűnnek, hogy teret adjanak a következő ciklusnak.

Az egyensúly Istennek azzal a kifejeződésével azonos, amely a tiszta észlelésből fakad

Én, Portia, azért jöttem Róma közepén veletek beszélni, hogy felemésszem az anya iránti gyűlölet energiáját itt, amely azonban nem csak a Római Birodalomra jellemző, hanem az egész emberiségre is.  
Találjátok meg a nyugalom pontját önmagatokban!  Jussatok el a tiszta észlelés tudatszintjére, és kérjétek meg a felső éneteket, hogy mutassa meg az érzékeléseteket.  Kérjétek a Felső Éneteket arra, hogy mutassa meg nektek azt, amely az érzékelésetekben korlátozza Isten kifejeződését rajtatok keresztül. 

Hogyan tekintetek az anyagi világban lévő életre?  Hajlamosak vagytok-e másokat és a döntéseiket megítélni, másokra fókuszáltok-e inkább, mint magatokra?  Mert ha jellemző rátok ez a tendencia, akkor lehetséges, hogy van bennetek valami, amelyet meg kell kérdőjeleznetek annak érdekében, hogy láthassátok az anya iránti gyűlölet tudatszintjének a legmélyebb gyökereit.  Van bennetek valami, amelyet a tömegtudatból vettetek át, vagy a korábbi életeitekből, és amelyen szükséges túllépnetek?

Találjátok meg a nyugalom pontját önmagatokban!  Jussatok el oda, szeretett lelkeim, és ott megtalálhattok engem, hajlandó vagyok segíteni nektek abban, hogy mindent megkérdőjelezzetek, amelynek megkérdőjelezésére készen álltok annak érdekében, hogy túlléphessetek az anya iránti gyűlölet minden maradványán.  Figyeljetek fel arra is, hogy Isten hogyan fejezi ki magát rajtatok keresztül, akár a legcsekélyebb napi tevékenységetek során is.  Lépjetek kapcsolatba az igazi énetekkel, a tiszta észleléssel, és látni fogjátok, hogy mekkora öröm az Élet Áramlásában lenni, mekkora öröm túllépni a korlátokon, mekkora öröm arra ráébredni, hogy ti sokkal többek vagytok annál a negatív érzésnél, amelyet az anyagi világ bizonyos részei iránt éreztek.  Ha egyszer megérzitek azt, hogy mekkora öröm ebben az áramlásban lenni, akkor kerültök kapcsolatba a kozmikus egyensúllyal.

Mit nevezek én egyensúlynak?  Ez a megnyilvánult Isten, amely arra törekszik, hogy minden életet felemeljen azáltal, hogy folyamatosan Fényt hoz a világba, és ezzel a régi momentumokat, amelyek az emberiség tudatszintjének a részei voltak hosszú ideig a Halak korszakban, felrázza. Az az egyensúly, amelyet mi elképzelünk az Aranykorban, azt jelenti, hogy az életeteket a társteremtés szent áramlásaként észlelitek majd, és mindeközben, ráébredtek arra, hogy ti egyek vagytok a Mindenséggel.  A tiszta örömön és az élettel való egység észlelésén keresztül az Atya Isten meg tudja jeleníteni magát, kifejezésre tudja juttatni magát formában, az Anya Fény pedig minden életformát felemel.  Új formát hoz létre az egyházban, a társadalomban, a gazdaságban, a tudomány területén és a politikában.  
Minden, amit anyagként láttok, az a tudat következménye, és csak is ti vagytok azok, akik megváltoztathatjátok mindezt. 

Az Aranykor anyagi energiája határozottan átlátszó energia lesz, amelyet kizárólag az egyensúlyból lehet megteremteni.  Ugyanakkor a társteremtés az Aranykorban az élet ismert folyamata lesz, része a kollektív tudatnak, amelynek során az emberek megtapasztalják a Mindenséggel való egységet.  Ezen a tapasztalaton keresztül képesek lesznek az élet magasabb formáinak a megteremtésére azáltal, hogy közös erőfeszítéseket tesznek az egyéniek helyett.  A kreativitás a képzelet szabadsága, amelynek során képesek vagytok új döntésekkel az anyagi világot átformálni.  Szeretteim, rá kell ébrednetek arra, hogy minden, ami a tiszta tudat szintjén keletkezett, az egy a valós Teremtővel.  Éppen ezért az Isteni folytonosan transzcendálódó energia arra törekszik, hogy minden életet felemeljen ahelyett, hogy azokat a formákat és struktúrákat, amelyek már évezredek óta használatban vannak, fenntartaná. 

Én, Portia, mindig egy vagyok veletek, és egy a Mindenséggel.  Bármikor hajlandó vagyok arra, hogy segítsek nektek, hogy bátorítsalak benneteket arra, hogy képzeljetek el új formákat és képeket az anyagi világban.  Merészeljetek felfedezni új megoldásokat az egész anyagi világra nézve, beleértve a saját élethelyzeteteket is!  Merjetek túllátni a Colosseum romjain, vagy bármin, amely a Római Birodalomból megmaradt!  Merjétek elképzelni azt is, hogy Isten országa nemcsak bennetek van, hanem lehetőségetek van arra is, hogy a mostani körülményekhez képest sokkal kellemesebb környezetet teremtsetek meg az anyagi világban!  Mindehhez arra van szükség, hogy merjétek elképzelni mindezt.  Mindez ugyanis akkor fog megvalósulni, ha a nyugalom pontjából kiindulva, a tiszta észlelésből kiindulva teremtetek. 

Ez a társteremtés az, amelyet én, Portia, örömmel segítek az Aranykorban megvalósulni.  Akkor tudjátok a képzeleteteket és a társteremtő képességeteket kiegyensúlyozott módon használni, ha mindent, ami a Földön van, feladtatok, amikor magatok mögött hagytok minden régi képet, amelyeket az életetek során idáig láttatok, és amelyekről azt hittétek, hogy valósak és ezért soha nem gondoltátok, hogy lehet rajtuk változtatni. 

Ezt a látomást őrzöm az én szeretett St.Germainemmel, hogy egy kritikus tömeg hajlandó lesz felemelkedni az isteni egyensúly szintjére, és hajlandó lesz a nyugalom pontjából elkezdeni a társteremtést, amellyel arra törekednek, hogy a Mindenséget emeljék fel.  Találjátok meg a nyugalom pontját, tapasztaljátok meg azt, és emeljétek a tudatotok szintjét az egyensúly szintjére, ahol képesek lesztek a szemetekkel látható külső képek mögé látni! 

Tapasztaljátok meg a tiszta észlelés szintjét, a forma nélküli Istent, és vegyétek észre, hogy ettől hogyan változik meg az életszemléletetek az anyagi élettel kapcsolatban, hogy mekkora változáson mentek keresztül, ha egyszer a külső formák mögé láttok, és észlelitek a tiszta tudat szabadságát!  Repüljetek, mint a madarak, és tekintsetek a Földre sokkal tágabb nézőpontból!  Legyen bátorságotok elképzelni, legyen bátorságotok megteremteni új életformákat, új elképzeléseket, új megoldásokat még akkor is, ha az emberi elme számára nem tűnik lehetségesnek mindennek a megvalósítása a közeljövőben!  Én, Portia, ugyanis rendelkezem éteri szinten az Aranykor minden képével, és St. Germainnel együtt mi bátorkodtunk sokkal többet elképzelni annál, mint amire ti gondolni mertek. 

Ne próbáljátok meg elrejteni a negatív érzéseiteket az élet bármilyen részével kapcsolatban, mivel az az anya iránti gyűlölet energiája, amellyel szembe kell néznetek, amellyel konfrontálódnotok kell annak érdekében, hogy túlléphessetek azon, és továbbléphessetek az életetek lépcsőfokainak egy újabb szintjére.  Tudhatjátok, hogy én, Portia, nem azért jöttem, hogy elítéljelek benneteket bármilyen energiával néztek is szembe.  Isten nem ítél el benneteket az életben semmilyen döntésetekért.  Minden negatív érzéseteken, amelyet az élet bármelyik része iránt éreztek túl tudtok lépni, ez ad esélyt számotokra a növekedésre. 

Nos, én, Portia, körbezárlak benneteket a teljes megbocsátás és a teljes feladás energiájával, amely a tiszta észlelés, a tökéletes kiegyensúlyozottság egyensúlyi állapotából ered, amely megadja nektek a végső szabadságot és kreativitást ahhoz, hogy társ-teremthessetek új megoldásokat a jövőben.  A tiszta tudatosság szintje az, ahol megtapasztalhatjátok azt, hogy az anyagi sík nem tartja irányítása alatt a Szellemeteket, hanem a Szellem az, amely anyagot társ-teremt. 

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23