A nők elnyomásának véget kell vetni az egyházban és az otthonokban!
2010.02.13.

Az üzenet a Szt. Péter Bazilika előtti téren érkezett.

TÉMA: Ahhoz, hogy Vízöntőkor az Aranykor lehessen, ahhoz mind a férfiaknak, mind a nőknek felül kell emelkedniük azon a tudatszinten, amely a nőket lealacsonyítja, őket okolva a bukásért.  Olyan egységbe kell összeolvadniuk, amely túllép a szexualitáson, és spirituális egyenlőségen alapszik.

Szeretett lelkeim, ezerszám áramlanak ide emberek.  Sokan jönnek, és többségük a szívében tisztasággal érkezik, és tiszta elkötelezettséggel adózik a fiam, Jézus, és én irántam.  Mégis én, Mária, azt kell, hogy mondjam, az igazság és a gyógyulásotok nevében, hogy: „Nem becsültök engem, ha ide érkezve azt a gondolkodásmódot veszitek át, amely ellentéte Krisztus gondolkodásmódjának, a Krisztusi tudatnak, amely minden életben egységet lát, és egységben látja a Teremtőt a teremtményeivel.”

Mert mi a Teremtő teremtménye?  Nem Jézus mondta-e a Jelenések könyvében: Én vagyok Alfa és Omega, a kezdet és a vég?  Nem azt jelenti-e ez, hogy az egy Teremtő önmagát két pólusra, a kiáramlásra és az összehúzódásra, a férfi és a női megnyilvánulásra osztotta fel?  
Éppen ezért az igazság nevében meg kell, hogy értsétek, hogy a bukott angyalok már a kezdet kezdetén a teremtés eredeti folyamatát akarták eltorzítani azok elméjében, akik nyitottak voltak az elkülönülés és a dualitás hazugságára, és ezzel azt az eredeti célt tűzték ki, hogy a Földet lefelé tartó spirálra küldjék.

A nők és férfiak különválasztásának terve

Amikor a Teremtő önmagát két pólusra osztotta, akkor azok a pólusok nem voltak egymás ellentétei.  Nem oltották ki egymást, hanem kiegészítették azáltal, hogy egy olyan új egészet alkottak, amelyből új élet keletkezett.  Ez a valóság, és ezt a valóságot ismernie kell minden olyan embernek, aki azt állítja magáról, hogy tiszteli Jézust és engem.  Nem tisztelhettek ugyanis engem és a tisztségemet, amelyet betöltök, az Isteni Anya tisztségét a Föld bolygó számára, ha nem tisztelitek a férfi és női egyesülést.  Nem a szexuális egyesülésre gondolok, amelynek a fizikai szaporodás, vagy az érzékek kielégítése a célja, hanem egy magasabb formájú egyesülésre, amikor a férfi és a nő úgy egyesül, hogy együttesen túllépnek azon a tudatszinten, hogy ők egymás ellenfelei, hogy az egyiküket le kellene alacsonyítani ahhoz, hogy a másik a ház urává válhasson. 

Ez az a tudatszint, az a megosztás, amelyet a bukott angyalok, a bukott tudatszint teremtett meg Isten eredeti polaritásából.  Ők ugyanis tudták, tisztában voltak vele, hogy mivel a Földön elkerülhetetlen az, hogy a férfiak és a nők különböző neműekként jelenjenek meg, azért ha ők be tudnak illeszteni a nemek megosztása miatt olyan hazugság töredékeket, amelyek gyanakvást, ellenségeskedést, szembenállást eredményeznek közöttük, nos, akkor a Földön igen kis esély lesz arra, hogy a tudatszint olyan magasra emelkedhessen, hogy ők, a bukott lények, már ne testesülhessenek meg itt.  Ezért a cél, a teljes szándék az volt, hogy a férfiakat és a nőket különválasszák, hogy soha ne egyesülhessenek úgy, hogy túllépnek a szexuális vágyon és a szaporodást szolgáló egyesülésen, hogy túllépnek az eredeti szerepeken, ahol a férfi a ház ura, és a nő az alárendelt.   Az volt a cél, hogy a két nem ne legyen képes olyan egységet képezni, amelyben egyenlő félként egyesülnek, és túllépnek az értékítéleteken, a relatív mércén, ahol két szélsőség áll egymással szemben, de a kompromisszumokon, középtájon találkozó közös nevezőn is, amely nem jelenti az igazi egyensúlyt. 

A relatív értékítélettől mentes férfi és női kapcsolat    

Látjátok, szeretteim, az igazság az, hogy már sokszor megkíséreltük nektek megtanítani, közülünk sokan sokféleképpen ezen a közvetítőn keresztül az elmúlt években, hogy minden, ami a dualitás skáláján mozog, az a Krisztusi elme egységén kívülre kerül.  Éppen ezért nincs jelentősége annak, ha a mérleg egyik serpenyőjét felemelitek, mert a másik ugyanis lesüllyed, a lényeg pedig az, hogy túllépjetek a mérlegen, és olyan mértékű felfelé irányuló mágneses vonzást teremtsetek, amely az emberiség tudatszintjét felfelé húzza. 

Ennek a közvetítőnek mostanában mutattam meg azt, hogy nem lehetséges az élet egyik részének a felemelésére törekedve ezzel egy időben a másik részét lenyomva a Krisztusi egység tudatszintjén lennetek, amely arra törekszik, hogy minden életet felemeljen.  „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”, ez valójában azt jelenti, hogy „Lépjetek túl a dualista mércén annak érdekében, hogy önmagatokat se ez alapján, a tudatszint alapján ítéljétek majd meg akkor, amikor az élet színterét elhagyjátok.”

Valójában, ha erre a hatalmas bazilikára tekintetek, azt feltételezve, hogy azt Krisztus dicsőségére emelték, azt láthatjátok, hogy az valójában teljességgel a dualista tudatszint kifejeződése, annak a vágynak a megnyilvánulása, hogy az élet egyik részét felemelve azt igazolják, hogy az felsőbb rendű a többinél. 

Ez a dolog, szeretteim, nagyon régen kezdődött, már az Édenkertben bekövetkezett eredeti bukás után, ahol ott voltak azok, még az Édenkertben is, akik nem követték Maitreya útmutatásait abban, hogy ezen a tudatszinten, vagyis a dualitás mércéjén felülemelkedjenek.  Arra vágytak ugyanis, hogy a misztérium-iskolában ők legyenek mindenben a legjobbak. Arra vágytak, hogy ők legyenek a legjobb tanítványok, hogy speciális beavatásokban részesüljenek, hogy különleges privilégiumaik legyenek, hogy az új tanítványok, akiknek a szintje még bizonyos szint alatt volt, azok vezetői is közülük kerüljenek ki, vagyis azok közül, akik az alapján a mérce alapján szeretnének ítélkezni, amelyet a bukott angyaloktól elfogadtak.

Annak elhatározása, hogy a nőket lealacsonyítsák

Láthatjátok, hogy a megosztás tendenciája, amely egy emberi mérce alapján létrehozott relatív értékítéleten nyugszik, végig nyomon követhető a kultúrákban, és a vallásokban a Földön.  Mint ahogy tudjátok, az Édenkertben ott volt a tiltott gyümölcs, amely azért volt tiltott, mert ha egyszer valaki belekóstol a dualitás tudatszintjébe, akkor a dualista érzékelés miatt annak a tudatszintnek a csapdájába kerül, mivel nem képes azon az érzékelésen túljutni.  Hiszen nem vesztek észre semmi problémát az érzékelésetekkel, és nem érzékelitek azt sem, hogy túl kellene lépnetek rajta, mivel minden teljes mértékben logikusnak és racionálisnak tűnik annak a dualista szűrőnek alapján, amelyen keresztül mindent szemléltek.

Meg lettetek vakítva, de erről nem tudtok, azt gondoljátok, hogy amit láttok, az a legtisztább valóság.  Nos, láthatjátok ezt a Bibliában, Káin és Ábel esetében, láthatjátok Izrael törzseiben, láthatjátok az egyiptomiakban, a zsidókban, de még Jézus tanítványaiban is, ahogy azon versenyeztek, hogy ki lesz majd közülük a legfontosabb személy, miután Jézus eltávozik.  Azzal, hogy ebbe a vitába belekezdtek, azt bizonyították, hogy nem értették meg azt, hogy nincs hozzájuk láncolva a Krisztusi tudatszint, amelyet Jézus oly sok alkalommal demonstrált számukra, és amelyet később azzal is megmutatott nekik, hogy hagyta magát, hogy keresztre feszítsék a dualista bíráskodás tudatszintjének megnyilvánulása által. 

De, szeretteim, tudjátok-e, hogy mi alapján döntöttek így a bukott angyalok?  Az alapján, hogy mivel a nők fizikailag gyengébbek, és mivel ők nem akarnának a háborúkban harcolni, ezt mérlegelve döntöttek úgy, hogy őket fogják lealacsonyítani, mint gyengébb nemet.  De nem elég, hogy ők a gyengébb nem, de rájuk terhelik azt a terhet is, hogy ők azok, akik a tiltott gyümölcsből ettek, hogy Éva volt az, aki vétkezett, és ezért ő felelős az emberiség bukásáért. 

Olyan kifinomult torzítás ez, amely nagyon szerteágazó, és amely tudatszint finoman átjár minden férfi-női kapcsolatot ősidők óta még a mai napig is.  Jézus maga is ugyanezt mondta a bazilika belsejében, én pedig idekinn fejezem ki ezt.  Ez az ellenségeskedés vagy a rivalizáció, a bűnbak keresés és vádaskodás tudatszintje férfi és nő között az, amelyen túl kell lépnetek a Vízöntő korban ahhoz, hogy a Vízöntő kor St. Germain Aranykora lehessen. 

Az én kapcsolatom Szent Józseffel 

Gondoljátok-e, hogy véletlen volt az, hogy St. Germain volt az a lény, aki abban az időben Józsefként testesült meg, és az a József és én lettünk a szülei az élő Krisztusnak Jézusban?  Nem volt véletlen, hiszen arra a megtapasztalásra épült, hogy József/St. Germain képes volt túllépni ezen a tradicionális megosztottságon, amely nemcsak a férfiak és nők közötti megosztást jelenti, hanem a férfi és női aspektusok megosztását is minden emberben, minden lélekben, minden életáramlatban.

Így, mint láthatjátok, velem ezt megtapasztalva St. Germain feljebb emelkedett, és olyan útra került, amely a felemelkedéséhez vezetett.   Így válhatott mostanra a Vízöntőkor Vezetőjévé.  Abban az időben, 2000 évvel ezelőtt, én voltam a felemelkedésem küszöbén, St. Germain pedig az, aki még attól távolabb volt, de ő is feljebb emelkedett, és kiegyensúlyozódott kettőnk fizikai és spirituális kapcsolata által. 

Szeretteim, beszéltem korábban már arról a tényről, hogy Jézus fogantatása nem az általános katolikus elképzelés alapján történő szeplőtelen fogantatás volt, annak ellenére van ennek egy mélyebb magyarázata, de St. Germain, Szent József és én fizikai kapcsolatban egyesültünk, ezért a fogantatás fizikai szintű volt.  Minket azonban ehhez az egyesüléshez a Szentlélek vezérelt.  Ennek mélyebb értelme az, hogy a fizikai együttlétünk során felülemelkedtünk az egész dualista tudatszinten.  Ezért mondható az, spirituális szempontból, hogy Jézus fogantatása szeplőtlen fogantatás volt.  Vagyis nem a hagyományos út, amikor a férfi és a nő egyesülésükkor mindketten a dualitás tudatszintjének a csapdájában lévén fizikai szinten egyesülnek, így nem léphetnek át egy olyan magasabb szintre, ahol valójában nem hagyományos értelemben egyesülnek, ahogy azt a legtöbb ember értelmezi.  Úgy egyesülnek, az egyesülésük olyan tiszta, és olyan magas szintű, amely semmiben nem hasonlítható ahhoz, amelyet a legtöbb ember a kapcsolataiban megtapasztal. 

Mindezt nem azért mondom, hogy egy újabb értékítéletnek adjak alapot, hogy csak azok, akik ezt a magasabb egyesülést képesek manifesztálni, azok tudnak csak túllépni minden értékítéleten, és azok, akik erre a továbblépésre nem képesek, vagy nem akarják, azok a normális kapcsolatukat fogják folytatni.  A valóság azonban az, hogy a Vízöntő kornak ezen a napján, vagyis a Vízöntő kor hajnalán szükség van arra, hogy sok férfi és nő legyen együtt olyan kapcsolatban, amely nem a hagyományos vágyakra épül, nem a hagyományos testi vágyra, vagy ahogy nevezni akarjátok, hanem túllép ezeken.  Ők a tisztaságban egyesülnek, olyan tiszta egyesülés ez, amely nem hasonlítható a normális férfi női egyesüléshez, amely a mai társadalmakban annyira általános, és amely valójában a  legtöbb perverzióban megmutatkozik, legyen az pornográfia, vagy perverz szexualitás.

TÉMA: A cölibátus nem Isten követelménye, hanem az irányítási vágy kifejeződése.  Az Isteni Anya ítélete a cölibátus mögötti tudatszintre.

A szexualitás magasabb víziójának szükségessége

Természetes és érthető, hogy a spirituális emberek a történelem során látva néhány perverziót, vagy az emberi szexualitás legalsóbb aspektusát arra a következtetésre jutottak, hogy az nem egyeztethető össze a spirituális úttal, vagy a spirituális életformával.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy emiatt azonnal a másik szélsőség irányába kellene kikötni azt állítva, hogy az alsó szintű szexualitás egyetlen alternatívája az, ha véget vetnek a szexualitásuknak.  Jézus maga tette fel azt a kérdést, hogy hogyan lehet ott egyensúly, hogyan állítható vissza ott az egyensúly, ahol egyik szélsőségből a másikba kerül valaki. 

Én megkérdezem ugyanezt.  A cölibátus nem Isten követelménye.  Nem Istentől, vagy a Szentlélektől érkezett az az inspiráció, amelynek következtében a katolikus egyház a cölibátust bevezette.  Onnan ered, hogy a katolikus egyház már a kezdetektől a bukott tudatszintre, Péter tudatszintjére, az uralkodni vágyás tudatszintjére épített, arra a vágyra, hogy olyan struktúrát teremtsenek a Földön, olyan hatalmas erejűt, és monumentálist, hogy az azt az emberek által hihető illúziót keltse, hogy ez a struktúra biztosítani tudja a mennyországba vezető utat. 

Azt pedig hogyan is utasíthatná el Isten, hogyan utasíthatna el Isten valamit, amely ilyen megbecsülésnek örvend az emberek körében?  Én azonban azt kérdem, mit is mondott Jézus az ördögnek, mikor az megkísértette őt?  „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Mit nyer az egyház azzal, ha az egész világot megnyeri, ha az egész világ annak az egyháznak a tagja lesz, de elveszíti a Krisztusi eredeti lelkét?  Ezért nincs nekik semmijük, ezért nem mások ők, mint üres héjak, szeretteim.

Nagyobb kihívás kapcsolatban élni

Bizonyára, ha erre a monumentális épületre tekintetek, értékelhettek bizonyos művészi képességeket, és csodálhatjátok annak nagyságát.  Én azonban azt mondom, hogy a nagyság az emberek szívében van, amelyet mi, a Felemelkedettek Serege szépségnek látunk a férfiak és nők szívében, különösen olyankor, amikor a férfiak és nők úgy egyesülnek egymással, hogy túllépnek férfiak és a nők közötti, a férj és feleség közötti ősrégi megosztottság mintáján.  Ez az, amit a Vízöntő korban keresünk.  Alapvetően fontos ugyanis az, hogy a Föld spirituális emberei teljes mértékben és véglegesen túllépjenek azon a tudatszinten, amely az egyházakban jelen lévő cölibátus mögött van, amely a spirituális mozgalmak cölibátusa mögött van, és végül túllépjenek azon a tudatszinten, amely el akarja zárni az életerőt, az élet áramlásának erejét a férfiakon és a nőkön keresztül.  Elsőként azzal, hogy a nőket okolják a bukásért, de azzal is, hogy a férfiakkal elhitetik azt, hogy nekik, annak érdekében, hogy tiszták maradhassanak, nem szabad nőkkel érintkezniük, távol kell tartani magukat a nőktől, de a fizikai kapcsolattól feltétlen. 

A valódi kihívás azonban nem az, hogy távol tartsák magukat a fizikai kapcsolattól, mert az az egyszerű megoldás lenne.  A kihívás az, hogy fizikai kapcsolatba lépjenek, ahogy József és én is tettük, és azután a fizikai kapcsolat fizikai aspektusát spiritualizálva emeljenek fel minden aspektust.  Ez lényegesen nagyobb kihívás annál, mint cölibátusban maradni.  Alapvetően ugyanis bárki, aki erős akarattal rendelkezik, képes cölibátusra.  Mi célja van az akaratnak akkor, ha az nincs kiegyensúlyozva szeretettel és bölcsességgel, ha nincsen meg benne a háromszirmú láng egyensúlya?  Láthattok nagyon sok olyan embert a szellemi mozgalmakban, és még a katolikus egyház szervezetében is, akik sok életen keresztül nagyon erős akaraterőt építettek maguknak, akiknél a háromszirmú láng kék színű lángszirma sokkal erősebb, és akik látszólag mindent képesek kontroll alatt tartani, vagy legalábbis ők így érzik.

A valóság azonban az, hogy őnáluk hiányzik a szeretet, vagy hiányzik a bölcsesség, vagy mindkettő.  Sokan azok közül, akik nagy bölcsességgel rendelkeznek, és több életen keresztül spirituális tanulmányokat folytattak, a külső bölcsességhez eljutottak.  Ők ezt felhasználva nagyon meggyőzően képesek intellektuális vitákban helytállni.  De ők azok, akik nem rendelkeznek szeretettel, kegyelemmel.  Mert ha az emberek vagy az angyalok hangján szólok is, de nincs bennem kegyelem, akkor semmi vagyok.

Értitek már, hogy fontos az, hogy legyen megkérdőjelezve a hazugság, legyen megkérdőjelezve az, hogy a cölibátus az egyetlen útja-e a spirituális fejlődésnek, vagy hogy az-e a leggyorsabb útja annak?  A szellemi növekedés leggyorsabb útja az, ha kiegyensúlyozzátok a férfi és a női polaritást a saját lényetekben.  Ennek pedig az a leggyorsabb útja, ha ellenkező nemű személlyel léptek kapcsolatba, ahol arra kényszerültök, hogy konfrontálódjatok ezekkel a dolgokkal magatokban és a kapcsolatotokban.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden spirituális személy vesse magát egymás utáni kapcsolatok sorozatába, hanem azt, hogy először önmagatokon dolgozva jussatok el a legmagasabb szintű egyensúlyotokhoz, kötődésmentességetekhez.  Így magatokhoz vonzhatjátok azt a társatokat, akivel nincs nagy karmátok, de akivel hatalmas a lehetőségetek, vagy hívhatjátok ezt pozitív karmának is, arra, hogy manifesztáljátok ezt az egyensúlyt.  Vagy, ha az szükséges, akkor ráhangolódhattok arra, hogy egy vagy több karmikus kapcsolaton hamar túljutva tovább mehessetek egy nem annyira karmikus kapcsolatba, amely elvezethet benneteket ehhez az egyensúlyhoz.

Az Isteni Anya ítélete a cölibátusra

Szeretteim, minden kapcsolat finom ítélőképességet kíván.  Megismétlem, nem mutatok sem a két extrém véglet irányába, sem pedig a kettő közötti kompromisszum felé.  De arra kérlek benneteket, hogy lépjetek túl a dualista mércén, menjetek azon túl, ahol egy teljesebb valóságra lelhettek, Krisztus igazságának nagyobb valóságára, amely túl van a dualista szélsőségeken, vagy a kettő közötti kompromisszumokon, és ezért gyógyulást jelent számotokra.  Lehet-e gyógyulás igazság nélkül?  Bizony nem, hiszen hogyan lehetne a dualista tudatszinten létrehozott egyensúlytalanságokat a dualista tudatszinten orvosolni?

Lehetetlen, azokat ugyanis csak akkor orvosolhatjátok, ha először elkötelezitek arra magatokat, hogy eljuttok az igazságig, az egyetlen, oszthatatlan Krisztusi igazságig, amely túllép minden dualista szélsőségen.  Most azonban én, Mária, a kezemet felemelve a Szt. Péter Bazilika felé fordulva kimondom az Isteni Anya ítéletét a katolikus egyházban jelenlévő cölibátusra, és a mögötte lévő tudatszintre.  Kimondom az Isteni Anya ítéletét a nők lealacsonyítására a katolikus egyházban, és a mögötte jelenlévő tudatszintre.  Kimondom az Isteni Anya ítéletét annak megtagadására, hogy a nők tisztségeket tölthessenek be az egyházban, és az e mögött lévő tudatszintre.

Követelem ennek a tudatszintnek a megnyílását, és követelem az összeomlását!  Mivel én reprezentálom az Isteni Anyát a Föld bolygó számára, ezért ezt mondom: „Ezeknek mind vége kell, hogy legyen, most a Halak korszak végén.  Új önfelismerés következik, új követelmények, és a katolikus egyház vagy hajlandó megváltozni, vagy vége lesz, mivel a nők tisztségekhez kell, hogy jussanak az egyházakban, beleértve a pápaságot is, és a teljes férfi felsőbbrendűség tudatszintjét, és a női alacsonyabbrendűséget el kell törölni a Vatikánból és a katolikus egyház egész szférájából a Földön. 

(A templomi harangok megszólalnak) Most pedig, a zúgó harangokkal a háttérben meghúzom a szellemi valóság harangját, azt a harangot, amely felszólítja a férfiakat és a nőket arra, hogy emeljék a tekintetüket a földi kapcsolatok fölé, hangolódjanak rá arra az ősi hangra, amely egyensúlyt hoz számukra Alfa és Omega között, az ősi kozmikus összhangra.  Mert az volt az eredeti hang, a hang nélküli hang, még az előtt, mielőtt a két polaritást eltorzították.  A tökéletes egység hangja az, az egyensúly hangja Alfa és Omega között.

Most pedig azt mondom: Ezennel záruljon le a mostani fénykiáradás!  Ez a két közvetítő egységben egyesült, és amíg a Vatikán kertjeit járták órákon át, mi rajtuk keresztül, a csakráikon keresztül bocsátottunk ki Isten végső Győzelme Tisztaságának a Fényét.  A Tisztaság Fénye mindenkit felgyorsít, aki hajlandó az Isteni Anya tisztaságára emelkedni, és ezáltal ítéletet mond, a saját döntésük alapján azokra, akik nem hajlandóak a tisztaságig gyorsulni.

Gyorsuljatok a Tisztaságig!     
Gyorsuljatok a Tisztaságig!
Gyorsuljatok a Tisztaságig!
Gyorsuljatok a Tisztaságig!

Én, az Isteni Anya, VAGYOK a tisztaságig gyorsulás, ÉN VAGYOK a tisztaságig gyorsulás folyamata.  De ÉN VAGYOK az fenn, ami lenn, és egy vagyok mindennel odafenn a Tisztaságban.

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23