Hadd rombolja le a kozmikus rombológolyó az összes struktúrát, amely korlátozza a Szellemeteket! 
2010. 06. 12.

Szentpétervár

A nyugalom az, ahonnan érkeztem.  Kuan Yin pedig az a név, amelyet velem kapcsolatban régóta (mivel ti méritek az időt a Földön) használ az emberiség, amikor a Jelenlétemet hívja.  Kuan Yin azonban csak egy név, a név pedig nem azonos a Lénnyel.  A név ugyanis nem az a Jelenlét, amely ÉN VAGYOK. 

Isten élő Jelenléteként érkeztem, ajándékot hozva azoknak az embereknek, akik Oroszország népeiként itt laknak vagy laktak, és minden környező nép számára is, akik a korábbi Szovjetunió részei voltak, vagy akikre közvetlen hatást gyakorolt a Szovjetunió. 

Az az ajándék, amelyet hozok a könyörület lángjának az ajándéka, a feltétel nélküli megbocsátás lángja, a feltétel nélküli megbocsátásé.  Ha megértitek a valóságot, hogy a teljes anyagi világegyetem a tudatból keletkezett, olyan elmeképek alapján, amelyek az Anya-Fényre lettek vetítve, akkor kezdtek észlelni egy nagyon lényeges jelenséget.  Az a kérdés merülhet fel, bennetek, hogy: „Ha az anyagi formákat a tudat hozza létre, és ha az anyagi formák mégis hatással vannak a tudatra, akkor a tudat hogyan emelkedhet a formák fölé, azon túlra? 

Azok a körülmények, amelyek a Szovjetunió időszaka alatt jelen voltak, azok kezdetben, a tudatban lévő elmeképekként léteztek.  Amikor azonban ezek az elmeképek átléptek egy bizonyos mértéket, akkor fizikai formát öltöttek.  Majd pedig ezek a fizikai formák hatást gyakoroltak azokra az emberekre, akik ezek alatt a körülmények alatt éltek, és akik megtapasztalták azokat.  Az emberek minél inkább azonosították magukat a formával, annál inkább vélték úgy, hogy a körülmények valósak, állandóak vagy talán ez az egyetlen módja annak, ahogy a dolgok lehetnek.  Így tehát a külső körülmények hatással voltak rájuk és megerősítették az anyagi lényként érzett önazonosságukat, vagy azt az önazonosság érzésüket, hogy erőtlen lények, akiknek nincs erejük ahhoz, hogy megváltoztassák a saját sorsukat. 

Itt vetődik fel az a kérdés: Hogyan tud egy-egyén vagy egy egész nemzet felülemelkedni a múltján, felülemelkedni azokon a körülményeken, amelyekről azt hitte, hogy valósak és állandóak, amely mechanizmus lehetővé teszi a lefelé tartó önerősítő spirál létrejöttét?  Mert ennek eredményeként lehetséges az, hogy egy egész bolygó mélyebbre kerüljön annál, mint amilyen szinten meg lett teremtve, vagy hogy az Aranykor szintje alá jusson.  Ez teszi lehetővé azt, hogy az egész bolygó lefelé tartó spirálra kerüljön, amelyet a bolygó lakossága nem képes megállítani, és ennek következtében a teljes bolygó önpusztítóvá lesz. 

Ismerték ezt a mechanizmust a bukott lények, a hamis tanítók, és fel is használták annak érdekében, hogy megteremtsék a lefelé tartó spirált, amely őket folyamatosan hatalmi pozíciókban tartja, ugyanakkor nagyon megnehezíti az emberek számára azt, hogy szembeszálljanak, vagy megbuktassák az elitet.  Mert amikor az emberek elfogadják azt, hogy egy bizonyos szinten túl már nem rendelkeznek erővel, akkor hogyan hihetnék azt el, hogy lehetséges volna számukra az, hogy szembeszálljanak az elittel, akiket maguknál erősebbnek vélnek?  Ez annak a tudatszintnek a lényege, amelyet a középkorban láthattatok, amikor az emberek valójában azt hitték, hogy az uralkodó osztály vagy a királyok valamilyen ember feletti hatalommal rendelkeznek, amelyet a nép nem képesek legyőzni. 

Azonban látni fogjátok azt is, hogy itt a korábbi Szovjetunióban is, hány olyan ember volt, akiket szinte hipnotizált, akiket szinte megbabonázott az az erő, amelyet az apparátus, az erőgépezet mutatott fel.  Azt gondolták, hogy nem képesek a gépezet ellen fellázadni, mert biztosak voltak abban, hogy mindenkit megölnek majd, aki ellent mer mondani.  Így teremthettek meg egy olyan helyzetet, amelyben az emberek nem voltak képesek a hatalmi elit ellen szembeszállni, mert nem tudták elképzelni, nem hitték el, hogy rendelkeznek annyi erővel, hogy szembeszállhassanak vele. 

Így láthatjátok azt, amelyet már korábban elmagyaráztunk, hogy így nyilatkozik meg az Apa eltorzítása az erő eltorzításaként, amelynek nyomán az uralkodó elit azt jelzi, hogy kész bárkit megölni, aki a hatalmát veszélyezteti.  Ott van azonban még az Anya eltorzítása is azáltal, hogy az emberek megosztják magukat még maguk között is, mert soha sem tudhatják azt, hogy ki hallgatózik, és ki jelenti fel őket a hatóságoknál. 

Mindezeken túl jelen van még a Fiú elem eltorzítása is olyan kombinációban, hogy az információt részben visszatartották, másrészt meghamisították, ezt terjesztve propagandaként.  Így az emberek nem tudhatták meg azt, hogy mi az igazság, és ezért azt sem tudták, hogy a rendszerüknek lehetett volna más alternatívája is.  Azt sem tudták, hogy minden, ami a rendszerben történt az olyan sok komponensből állt, hogy a rendszerben egyetlen ember sem volt képes arra, hogy átlássa azt, hogy mi megy végbe a rendszer egészében. 

Ugyanezt láthattátok a Náci Németország esetében is; még a Náci kormány legmagasabb rangú tagjai közül is csak nagyon kevesen voltak annak teljes tudatában, hogy mi folyt a koncentrációstáborokban.  Nagyon hasonló volt a ti helyzetetek a Szovjetunióban, ahol rendkívül kevés ember ismerte a rendszer működésének minden aspektusát.  Sok esetben még maguk a vezetők sem tudták pontosan azt, hogy mi történt a rendszer összes komponensében. 

Természetesen a teljes elnyomáshoz kellett még a Szent Szellem eltorzítása is azáltal, hogy embereknek nem hagyták, hogy bármilyen lendület vegyenek, mert minden jégbe volt fagyasztva.  Minden olyan lassú volt, hogy teljes mértékben lehetetlennek tűnt az, hogy bármi is megváltozzon, és más legyen, mint ami volt.  Ilyenkor mindenki azt hiszi, hogy a rendszer annyira zárt, hogy nincs semmilyen esély se az elmozdulásra egyetlen határozott irányba sem.  Ezért még a próbálkozást is feladják, hiszen mi célja lenne az ilyen próbálkozásoknak?  Legjobb beletörődni, és kihozni belőle a legjobbat, ahelyett, hogy szembeszállnának a rendszerrel, és porrá őrlődnének magától a gépezettől. 

Az a célom, hogy segítsem annak a megértését, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik ilyen zárt rendszernek vannak kitéve, akiknek a képzelete, az önazonosság-érzése oly mélyen a helyzet hatása alá kerül, hogy még a rendszer megszűnte után sem merik igazán elképzelni azt, hogy lehetőség volna arra, hogy mély és tartós változás történjen Oroszországban.  Ők ugyanis még mindig erőtlennek érzik magukat ahhoz, hogy a sorsuk felett átvegyék az irányítást, továbbra sem mernek jobb sorsot képzelni maguknak.  Ezért válnak változatos erők áldozataivá, amelyek, azt állításuk szerint, a rendszer összeomlása utáni vákuumot töltik ki. 

Ezért láthatjátok azt, hogy az emberek bizonyos százaléka visszasírja a kommunizmust.  Ezért láthatjátok azt, hogy vannak olyanok, olyan nagyszámú embercsoportok, amelyek erőskezű vezetőre vágynak, aki olyan bizonyossággal jelenik meg számukra, mint amilyenhez az apparátus idején voltak hozzászokva, akik mindennel kapcsolatban mindig rendelkeztek olyan megkérdőjelezhetetlen válaszokkal, amely válaszok valójában nem is a kérdésre válaszoltak, és nem is oldották meg a helyzetet.  Mindezek ellenére határozottság benyomását keltették, és az emberek erre vágytak, mivel amióta nem voltak képesek kapcsolatba kerülni a saját belső kreativitásukkal, azóta a kreativitás számukra inkább fenyegetést jelentett, mint az életük megjavításának a lehetőségét. 

Láthatjátok az oligarchák megjelenését is, akik bár valamilyen formájú kapitalizmust képviselnek, valójában többnyire úgy viselkednek, mint a korábbi kommunista politikai rendszer tagjai.  Megfigyelhető a bűnözés növekedése is, mivel a bűn elkövetőinek nincs bűntudata az emberek elnyomása, és a hatalmi visszaélések miatt.  A korrupció is nő, és a bürokrácia ismét elmozdíthatatlannak és az emberek iránt teljesen érzéketlennek tűnik, amely bármilyen változást ismételten fenyegetésként érzékel, és éppen ezért a saját túlélése és a hatalmának növelése érdekében minden változást el akar fojtani. 

Arra törekszem tehát, hogy elmagyarázzam, hogy annak ellenére, hogy Oroszországban már nem a kommunista rendszer uralkodik, még mindig nagyon jelentős mértékben a kommunista tudatszint a jellemző.  Az emberek nem szabadították meg magukat a kommunista tudatszinttől, amely több évtizeden keresztül uralta őket.  Nem vették észre, hogy valójában milyen is ez a tudatszint.  Teljességgel nem láttak át rajta, éppen ezért nem is képesek arra, hogy elképzeljék, vagy elhiggyék azt, hogy a kommunista rendszernek és a kommunista tudatszintnek van alternatívája. 

Mert mi a lényege a kommunista tudatszintnek?  Pontosan az, amit már korábban elmagyaráztunk nektek, hogy elnyomják az egyéniséget és az egyéni kreativitást.  Annak tagadása, hogy szellemi lények vagytok, és szellemi lényekként nem vagytok hozzákötve semmihez vagy behatárolva semmi által a forma világában. 

Nem kell, hogy úgy érezzétek, hogy kötve lennétek bármihez, vagy hogy korlátozna benneteket bármi, amit megtapasztaltok, vagy amit érzékeltek a formai világban.  Nem vagytok az érzékelésetek tárgyához kötve, mert lehetőségetek van arra, hogy kivetítsétek magatokat azon túlra, mint amit a fizikai testeteken keresztül, az érzékszerveiteken keresztül, és a külső elméteken keresztül érzékeltek.  Hozzákapcsolódhattok ahhoz a magasabb valósághoz, amelyek valójában vagytok, ahhoz az egyéniségetekhez, amely az ÉN VAGYOK Jelenlétetekben van lehorgonyozva.  Ez a Krisztusság útja.  Természetesen a kommunista rendszer, és a kommunista tudatszint csak egy példája annak, hogy a bukott tudatszint hogyan kísérelt meg olyan rendszert teremteni, amely teljes mértékben elnyomja a Krisztusság eléréséhez szükséges egyéni mozgatóerőt.  Nagyon sok más olyan rendszert is megpróbáltak létrehozni, amelyek vagy tagadták a Krisztusságot, vagy azáltal tagadták a létezését, hogy olyan szisztémát hoztak létre, amely szerint a Krisztusság elérhetetlen. 

Más rendszerek, különböző vallások, pl. a katolikus vallás, amelynek állítása szerint egyedül ő Jézus Krisztus egyetlen igazi egyháza, azonban pont Jézus tanításainak lényegét tagadja, vagyis azt, hogy az emberek a Földön rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy elérjék a Krisztusságot.  Természetesen ott van még ezeken kívül a kapitalizmus, a tudományos materializmus is, amelyek tagadják az egyén hatalmát, vagy legalábbis azoknak az egyéneknek a hatalmát, akik elérték a Krisztusságot, miközben valamilyen módon azoknak a hatalmát istenítik, akik nem rendelkeznek Krisztussággal, mint pl. nagy cégek vezetőiét, akiknek szinte totalitárius a hatalmuk mindazok felett, akik részei a cégnek. 

Láthatjátok tehát, hogy a bukott angyalok megpróbáltak egy olyan rendszert megteremteni, amely tagadja a Krisztusságot, ennek következtében tagadja a valós egyéniséget; nem tagadja viszont a hamis egyéniséget, amely az egóból ered.  Mert bizonyos lények az egójukat szinte „isteni” szintre emelték, ők azok, akinek nem lehet ellentmondani, ahogy ez a diktátorok esetében bárhol a világon látható, sőt még azok esetében is, akik a kommunista rendszer idején jutottak valamilyen hatalomhoz.  Mindezek ellenére a kommunista rendszerben egyetlen egyén sem rendelkezhet végső hatalommal, Sztálint kivéve, mert azzal maga a rendszer rendelkezik, a rendszer áll mindenki felett, még a legfelsőbb vezetők felett is.  

Ez tehát a megtanulandó lecke.  Mert amikor valójában létrehoztok egy rendszert, akkor azt gondolhatjátok, hogy ti rendelkeztek a rendszer feletti hatalommal, a valóság azonban az, hogy a rendszer elkezd birtokolni benneteket.  A rendszer ugyanis minden egyént csak eszközként használ fel a túléléséhez, és ezért ott nincs helye olyan egyéniségeknek, akik nem hasonulnak a rendszerhez. 

Szeretteim, ha megértitek azt a mechanizmust, ahogy a bukottak rendszere működik, akkor ráébredtek arra, hogy a rendszer alapja a félrevezetés.  Hazugságra épül, de csak addig életképes, ameddig az emberek többsége elfogadja azt a hazugságot, vagyis addig, ameddig nem látnak át a hazugságon.  Mert, ha egyszer észlelni kezdik a hazugságot, és megtagadják azt, hogy annak alá vessék magukat, amelyről már látják, hogy nem valós, akkor a rendszer meginog. 

Kezditek-e már látni, hogy még a Szovjetunióban sem a fizikai erő, vagy a hatalom tartotta fenn a rendszert?  Nehéz lehet ennek megértése, ti azonban megtapasztaltátok a közel totalitárius hatalmat, és az emberi élet iránt kinyilvánított totális érdektelenséget, amely a rendszerben megnyilvánult.  Az igazság az, hogy még a Szovjetunió sem lett volna képes arra, hogy végtelen számú embert gyilkoltasson le, mivel a rendszer maga senkit sem képes megölni.  Szükség van a rendszert képviselő olyan egyénekre, akik annyira érzéketlenek az emberi élettel szemben, hogy hajlandóak teljesíteni a rendszer vezetőinek a parancsait.  De honnan szereznek ilyen egyéneket?  Csak az emberek közül.  Éppen ezért lesz egy olyan pont, amikor már lehetetlen elég számban olyan embert találni, aki az élet iránti teljes érzéketlenséggel rendelkezik, aki hajlandó nagyszámú embertömeg meggyilkolására annak érdekében, hogy a rendszer fennmaradhasson. 

Hallottatok már az erőegyensúlyról, nos, ez pontosan az az egyensúly.  Annak az egyensúlya, hogy hány rendszercsatlóst találnak a rendszerben ahhoz viszonyítva, hogy hányan ellenzik, vagy hányan kérdőjelezik meg azt?  Ha egy ponton azok száma, akik hajlandóak a rendszert megkérdőjelezni túlnő azoknak a rendszercsatlósoknak a számán, akik hajlandóak ölni, vagy bebörtönözni másokat, vagy azon a kapacitáson, amellyel a börtönök rendelkeznek, akkor a rendszer, a rendszer fizikai ereje kezd meginogni.  Pontosan ezért van szükség az erővel való fenyegetésre, amely a rendszer szükséges alkotórészére, azonban nem az erő az önmagában, amely a rendszert fenntartja, hanem a megtévesztés, a hazugság és az illúzió. 

Ez az oka annak is, hogy miért történik meg az, hogy bár a fizikai erő már nincs jelen, a megtévesztés, a tudatszint még mindig sötét felhőként nehezedik az orosz népre, és még mindig arra szolgál, hogy az embereket elnyomja, elnyomja a tudásukat, a tudatukat, a képzelőerejüket és a jobb jövőbe vetett hitüket.  Mindaddig, amíg ez az illúzió sötét felhőként nehezedik rájuk, addig az emberek nem ragadhatják magukhoz az új és jobb jövőt.  Nem képesek odavonzani azt a fajta vezetőt, aki tenni tudna a jövőért, ehelyett inkább olyan vezetőket vonzanak magukhoz, akik az illúzió miatt szintén vakok, és ezért nem képesek annak meglátására, hogy Oroszországot hogyan segítsék túl a jelenlegi állapotán, amelyre a káosz és a korlátok jellemzőek. 

Nem rendelkeznek elképzelésekkel, ugyanis az elképzeléseik csak abból eredhetnének, ha már a régi tudatszint nem nyomná el a képzelőerejüket.  Éppen ezért az én kérésem az, hogy latolgassátok azt, hogy a régi tudatszintet hogyan tudnátok összezúzni, hogy lehetne fellazítani addig a pontig, amikor az emberek már képesek átlátni a ködön, átlátni a felhőkön, és meglátni az Aranykor valóságát. 

Eljöttem, hogy két eszközt is a rendelkezésetekre bocsássak, Alfát és Omegát.  Bár a könyörület lángjával érkeztem, tudom, hogy az első eszköz, amelyet átadok nem a könyörület kifejeződése.  De amikor megértitek a könyörületet, akkor látni fogjátok, hogy az valójában a könyörület Alfa aspektusának a kifejeződése.  Mert az-e a könyörület, ha csak ahhoz adunk támogatást, hogy el tudják viselni a jelenlegi helyzetet az emberek?  Könyörület-e az, ha az éhező embereknek annyi élelmet adtok, hogy egy-egy nappal tovább élhessenek, vagyis folyamatosan minden napra adnotok kell élelmiszert?  Vagy az-e a könyörület, ha egy lépést hátrébb lépve azt kérdezitek meg, hogy: „Ezek az emberek miért éheznek?  Változtassunk azokon a körülményeken, amelyek az éhezést létrehozták, így az emberek önellátóvá válhatnak, és ellátják magukat a jövőben.” Ez az az ismert régi történet az éhező emberről, amelyben látható a különbség a között, ha az embernek halat adnak, vagy ha horgászbotot kap, amellyel biztosíthatja magának az élelmet. 

Valójában a könyörület nem csupán annak keresése, hogy hogyan támogathatjuk az embereket a jelenlegi körülményeik fenntartása mellett.  Az Alfa aspektus az, hogy az embereket hozzásegítjük ahhoz, hogy a jelenlegi körülményeiken változtatni tudjanak.  Éppen ezért, mint a könyörületesség Alfa aspektusának kifejeződése eljöttem, hogy átadjam nektek a kozmikus rombológolyó elképzelését.

Közismert, hogy egy lebontásra váró öreg épületnél bontásra felhasználhattok egy kimerevített daru horgára akasztott nagy vasgolyót.  Ahogy a daru elfordul, a vasgolyó mozgásba lendül, és ha a házra irányítják, akkor az összezúzza az épületet olyan kisebb darabokra, amelyeket könnyen el lehet szállítani. 

Azt a látványt adom nektek, amint én Kuan Yin, a Könyörületesség Istennője, az Alfa aspektus vonatkozásában viselve tisztségemet, mint a Könyörületesség Istennője, magasan a Föld fölött állva a kezemben egy olyan kötelet tartok, amelynek a végén egy olyan golyó van, amely a legintenzívebb ibolyalángból áll, amit el tudtok képzelni.  Olyan az, mint a lézer fény, amely olyan erős, hogy szabad szemmel nem is nézhettek rá, mert megvakulnátok tőle, mivel olyan intenzív, mint a Nap fénye.  Amint ezt vizualizáljátok, és hívást intéztek hozzám, akkor megmozdítom a kezem, amelynek következtében az ibolyaláng-golyó lengésbe kezd.  Amennyiben hívást intéztek hozzám, rózsafüzért mondotok, beleértve, de nem kizárólagosan a legutolsó rózsafüzért Oroszországért, amelyen dolgoztatok, akkor arra kérlek benneteket, hogy képzeljétek el azt, ahogy a hívásotok ezt a kozmikus rombológolyót úgy irányítja, hogy a körülményeket találja el, és zúzza össze a mögöttük álló tudatszintet is. 

Könnyen elképzelhetitek, mivel itt vagytok a városban, és láthatjátok még az utca túloldalán is azokat az öreg, üres épületeket, amelyeket még a szovjet éra alatt, vagy korábban építettek.  Láthatjátok, hogy pontosan efféle kiürült struktúra ül alsó éteri szinten, mentális és érzelmi szinten az egész orosz népen.  Hatalmas struktúra ez, amelyet a kommunizmus ideje alatt hoztak létre, és amely struktúra nagyon sok embert megakadályoz abban, hogy az ÉN VAGYOK Jelenléthez, és az Aranykor elképzeléséhez kapcsolódjon.

Ennek a struktúrának a szétrombolására törekszem annak érdekében, hogy minél könnyebben fel tudjátok emészteni azt a hívásaitokkal, hogy az többé ne sötétítse el az orosz emberek elképzeléseit.  Arra kérlek benneteket, hogy a hívásomat követően osszátok meg velem azt a látványt, amint ez az ibolyafényből álló rombológolyó olyan erővel lendül meg, hogy a Földön semmi sem képes megállítani.  Meglendül, és amíg mozgásban van, addig az előrehaladó mozgását semmi sem állíthatja meg a Földön, és minden, amit elér darabokra hullik szét, a fény általi erőtől, amely minden olyan struktúrát lerombol, amely alacsonyabb rezgésből épült fel. 

Ez tehát egy erős vizualizáció, amelyet Oroszország és az orosz nép érdekében tehettek, hogy lássátok azt, ahogy ezek a struktúrák összeomlanak, darabokra törnek, és könnyen eltakaríthatóvá válnak az ibolyaláng angyalai számára, akik úgy működnek, mint egy hadseregnyi teherautó, amelyek behajtanak, felrakodnak, majd pedig a Föld középpontjában lévő  ibolyaláng tározóhoz szállítják a rakományt, ahol azt felemésztik, és átalakítják magasabb szintű szubsztanciává, amelynek eredményeként az a tisztaságig gyorsíthatóvá válik.  Ez tehát az ajándékom Alfa aspektusa. 

Az ajándékom Omega aspektusa annak realizálása, hogy nektek, a leginkább spirituális embereknek, meg kell tennetek valamit annak érdekében, hogy maximális eredménnyel működjetek nemcsak Oroszországgal kapcsolatban, hanem az összes országgal, amelyekre hatással volt a Szovjetunió, vagy bármilyen más elnyomó rendszer.  Annak a realizálása, hogy nem csak azoknak kell ezt tenniük, akik Oroszországból érkeztek, hanem mindenkinek azok közül is, akikre hatással volt a Szovjetunió vagy más elnyomó rendszer.  Annak a realizálását értem mindezek alatt, hogy ahhoz, hogy valóban megszabaduljatok az elnyomástól, ahhoz teljes mértékben és feltétel nélkül meg kell bocsátanotok az elnyomóitoknak. 

Megnézhetitek a Szovjetuniót.  Megnézhetitek a saját népének az elnyomását, leigázását.  Megfigyelhetitek azokat az atrocitásokat, amelyeket azok ellen az országok ellen követtek el, amelyeket elfoglaltak, vagy más módon nyomott el a Szovjetunió.  Mindezeket látva azt kérdezhetitek: „Hogyan felejthetnénk el mindezt, hogyan engedhetjük meg magunknak azt, hogy mindezt elfelejtsük?” Ez az a megközelítés, amelyet nagyon sok ország esetében láthattatok, akik megtapasztalták a totalitárius rendszert.  Ilyen pl. Németország, amely azt hiszi, hogy annak érdekében, hogy Németországban, a jövőben soha ne lehessen olyan totalitárius rendszer, mint amilyen a nácizmus volt, soha nem engedhetik meg azt, hogy megfelejtkezzenek a nácizmusról.  Különbség van azonban a történelmi lecke elfelejtése és belső tudássá alakítása között. 

Ha egyszer belső tudássá alakítjátok a történelmi leckét, akkor nem fogjátok megismételni ugyanazt a hibát, még akkor sem, ha elfelejtitek azt a bizonyos helyzetet, amely a leckét megtaníttatta veletek.  Mint azonban látjátok, nem tudtok a múlttól véglegesen megszabadulni mindaddig, amíg meg nem szabadultok a múlt emlékeitől.  Mert mindaddig, amíg ragaszkodtok az emlékeitekhez, azok hatással lesznek a tudatotokra, és ezért igazán nem tudjátok elképzelni a jövőt, és nem tudtok hinni sem benne, pedig a múltnak már semmi hatása sincs rátok, a hatása már nem érvényesül. 

Mi jelenti tehát a Szovjetuniótól, vagy a náci rezsimtől való végső megszabadulást?  Az, ha azt a saját népe felejti el.  Mert, mit gondoltok, szeretteim, miért borul fátyol a múlta, miért nincs emléke, nyoma a korábbi időknek, amelynek során hasonló, ha nem nagyobb háborúk, atrocitások voltak, mint amilyeneket az elmúlt században láthattatok?  A könyörület az oka; ha ugyanis az emberek még mindig őriznék a múlt emlékét, akkor a múlt hatással lenne rájuk, és nem lennének képesek föléje emelkedni, elképzelni a jövőt, és hinni benne, hinni abban, hogy megszabadultak a múlttól. 

Hogyan lehetnétek szabadok anélkül, ha nem bocsátanátok meg?  Mert amíg nem bocsátotok meg azoknak, akik ártottak nektek, addig fenntartotok egy energiakapcsolatot nemcsak azzal az emberrel, vagy a helyzettel, hanem a mögötte lévő tudatszinttel is.  Ez pedig azt jelenti, hogy az életerőtöknek egy részét annak a tudatszintnek adjátok, hozzájárulva ahhoz, hogy fenntartsátok azt a tudatszintet, hogy életben tartsátok a szörnyet, hogy fenntartsátok a struktúrát annak ellenére, hogy lehet, hogy az már csak egy üres váz.  Látjátok-e már az abszolút szükségességét annak, hogy teljes mértékben és feltétel nélkül megbocsássatok?

Hogyan tudtok megbocsátani?  Azáltal, ha realizáljátok azt, hogy a legtöbb ember, aki a szovjet apparátus tagja volt, nem volt gonosz ember.  Egyszerűen vakká tette őket az illúzió.  Ugyanez az illúzió vakított meg benneteket is, mert mint ahogy mondtam, ha nem lettetek volna az illúziótól megvakulva, akkor megkérdőjeleztétek volna az illúziót. 

Bocsássatok hát meg magatoknak, bocsássatok meg a többieknek, és ébredjetek rá arra, hogy aminek tanúi voltatok, az egy lecke az emberiség számára, egy lecke arról, hogy hogyan társ-teremt a tudat fizikai valóságot.  Az pedig, amit megteremtettetek, hogyan korlátozza a képzelőerőtöket, amelynek következményeként nem tudtok megszabadulni a saját teremtményeitektől.  Más szavakkal, amikor a különváltság tudatszintjén társ-teremtetek, a saját teremtményetek rabszolgáivá váltok, mint ahogy a Frankenstein doktor is áldozatává vált saját teremtményének, a szörnynek.  Régi történet ez az egóval, és az egó teremtményeivel kapcsolatban. 

Most természetesen felmerül bennetek az a kérdés, hogy hogyan bocsáthattok meg a bukott angyaloknak, és a mögöttük álló tudatszintnek?  Nos, megbocsáthattok ismételten annak segítségével, ha realizáljátok, hogy különbség van a tudatszint és a között a lény között, aki azzal a tudatszinttel azonosítja magát.  A bukott angyalok nem bukott angyalként lettek megteremtve.  Isten angyalaiként teremtették meg őket.  A bukásuk előtt igaz angyalok voltak.  Csak azért buktak el, mert a különváltság tudatszintje vakká tette őket.  Ezért mondtuk korábban, hogy a bukott angyalokat nem lehet megváltani.  A bukott angyalok tudatszintje ugyanis a különváltság tudatszintjével azonos, a különváltság tudatszintje pedig nem képes az Egység részévé válni.  Mindaddig tehát, ameddig a lény a különváltság tudatszintjével azonosítja magát, addig nem lehet megváltani.  Ha azonban a bukott lény képes elválasztani magát a különváltság tudatszintjétől, akkor az Isten által teremtett a lény, az ember, aki a mennyből szállt alá, vissza tud térni a mennybe. 

Ha különválasztjátok a lényt a tudatszintjétől, akkor láthatóvá válik, hogy a tudatszintje nem valós.  Éppen ezért, még az eredeti bukott lények is, még azok is, akik a leginkább azonosították magukat a bukott tudatszinttel, még ők is belesorolhatóak abba a kategóriába, amelyről Jézus a kereszten azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.”

Láthatjátok, hogy ezek a lények, vagy emberek, akik ezt a bukott tudatszintet testesítik meg, teljes mértékben elérhetetlenek.  Nem lehet elérni őket abból az okból adódóan, hogy nem érhetőek el a Krisztusi elme által.  Ez igaz.  De miért elérhetetlenek?  Azért mert az illúzió vakká tette őket.  Ők a leginkább vakok, mert az illúziót valósnak hiszik.  Azt hiszik, hogy a teljes illúzió abszolút igaz, és megdönthetetlen igazságot képvisel.  Valójában ezért ők a legtudatlanabbak, az igazán vakok, a leginkább sajnálatra méltóak.  Amikor ezt megértitek, akkor látni fogjátok, hogy még a cselekedeteikkel is a tudatlanságukat nyilvánítják meg, és a tudatszintjük, amelyet kifejezésre juttatnak, pedig nem valós. 

Ti pedig, ha elkezdtek annak valóságához kapcsolódni, hogy szellemi lények vagytok, akkor értitek meg azt, amit Jézus a Krisztusság kurzus során mondott: az, ami valótlan nem lehet hatással arra, ami valós.   Ekkor fogjátok megtapasztalni a saját lényetekben azt, hogy a bukott tudatszintnek nincs ereje felettetek, a Szellemetek felett.  A szellem ugyanis túl van az anyagon, a Szellem túl van a formákon.  Amikor ráébredtek erre, és meg is tapasztaljátok, akkor már nem féltek a bukott tudatszinttől.  Nem féltek többé azoktól a lényektől, akik a bukott tudatszinttől elvakulva lehet, hogy titeket hibáztatnak, és kételyt próbálnak bennetek ébreszteni.  

Tudni fogjátok, hogy nincs hatalmuk felettetek, mint ahogy Jézus is tudta, hogy nincs hatalmuk őfelette.  Éppen ezért ti is azt mondhatjátok, amit Jézus mondott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.” Amikor képesek lesztek ezt kimondani, és valóban a teljes lényetekből kijelenteni ezt, akkor bocsátotok meg, és akkor szabadultok meg attól a tudatszinttől.  Mert látjátok-e, hogy mindaddig, amíg azt gondoljátok, hogy egy bizonyos tudatszint, vagy bizonyos forma hatalommal bír a Szellemetek felett, addig nem szabadultok meg attól a tudatszinttől, attól a formától?  Hogyan lehetnétek szabadok, ha azt hiszitek, hogy bármi is hatalommal rendelkezik felettetek? 

Természetesen, ha azt gondoljátok, hogy olyan lények vagytok, akik formával rendelkeznek, akkor azt fogjátok gondolni, hogy az anyagi világegyetem formái hatalommal bírnak a formai lényetek felett.  Csak ha a valósághoz, ahhoz a valósághoz, hogy a Tudatos Énetek forma nélküli lény, kapcsolódtok, akkor ébredtek rá, és tapasztaljátok meg, hogy a formai világban semmi sem rendelkezik hatalommal felettetek.  Azért tűnt úgy, hogy hatalommal rendelkezik felettetek, mert az alacsonyabb tudatszintetekkel azonosítottátok önmagatokat.  Ti azonban forma nélküli lények vagytok, amely azt jelenti, hogy hatalmatokban áll ebben a pillanatban véget vetni annak, hogy a korlátozott tudatszinttel azonosítsátok magatokat, és lehetőségetek van arra, hogy azonnal visszavonjátok magatokat, visszavonjátok a lényeteket abból a tudatszintből, és visszatérjetek a forma nélküli lénybe, akik vagytok.  Ezáltal tudni fogjátok majd, hogy az ÉN VAGYOK Jelenlétetek kiterjesztései vagytok, és a formai világban semminek nincs hatása rátok. 

Szeretteim, ez annak a korábbi beszélgetéseteknek a lényege, amely arról zajlott, hogy egy bizonyos felemelkedett mester megváltoztathatja-e a nevét, annak ellenére, hogy egy korábbi kinyilatkoztatás során az hangzott el, hogy ez nem lehetséges.  Egy felemelkedett mester formanélküli lény, akit nem lehet formai keretek közé szorítani.  Bármilyen szavak által kifejezett állítás, a formák világában keletkezik.  Ha megengeditek magatoknak, hogy elhiggyétek azt, hogy egy ilyen állításnak fenn kell maradnia egy bizonyos ideig, akkor hagytátok, hogy a bukott tudatszintnek, a hamis hierarchia tudatszintjének a prédái legyetek.  Ők ugyanis folytonosan azzal próbálkoznak, hogy elhitessék veletek azt, hogy bizonyos formák keretei közé vagytok zárva, hogy alá kell vetnetek magatokat azoknak a formának, azoknak a struktúrának, annak a rendszernek, és ezért korlátoznotok kell a Szellemetek kifejeződését a rendszer elvárásainak megfelelően. 

Szeretteim, ismert az a hosszú ideje vitatott ősi kérdés, amely így hangzik: Ha Isten mindenható, akkor képes-e olyan sziklát teremteni, amely annyira nehéz, hogy azt Isten nem képes felemelni?  Nagyon sok ember használt el jelentős szellemi energiát ennek a feladványnak a megfejtésére.  Én megoldom most nektek azért, hogy lássátok azt, hogy milyen kiváló példa ez annak szemléltetésére, hogy a dualitás tudatszintje mindenre képeket vetít ki, beleértve még Istent is.  Mert, mint láthatjátok, az a koncepció teszi a feladványt megoldhatatlanná, hogy Isten valamilyen formával rendelkezik, és ezért a forma behatárolja.  Isten azonban olyan lény, aki nem rendelkezik formával, de ő a formák forrása, aki a formák felett áll.  Éppen ezért bármilyen teremtett forma, bármilyen szikla, amely megteremthető, csak a formák világában létezik.  Ebből adódóan az a forma nem korlátozhatja a forma nélküli Istent.   

Látjátok már, hogy itt nem arról van szó, hogy a kérdést a lineáris gondolkodásnak megfelelően kellene igennel vagy nemmel megválaszolni.  Igen, Isten képes olyan sziklát teremteni, amely olyan nagy, hogy Isten nem tudja felemelni, és ennek következtében Isten nem mindenható.   De mint láthatjátok, a formai világban nem létezik mindenhatóság, mivel a formák világában minden korlátozott, különben nem lenne formájuk.  Tehát, mint látjátok, a feladvány megoldásának az a kulcsa, ha ráébredtek arra, hogy a feladvány a dualista tudatszint teremtménye, tehát túllépve ezen a tudatszinten realizálhatjátok, hogy ti forma nélküli lények vagytok, a forma nélküli Isten kiterjesztései.  Ekkor megtapasztalhatjátok Isten formanélküliségét, és általa fogjátok tudni azt, hogy a feladványnak nincs értelme, így szabadítva meg magatokat a mögötte álló tudatszinttől. 

Megértettétek-e a mélyebb értelmét mindennek, szeretteim?  Ha a világ összes filozófiáját és vallását vizsgáljátok is meg, egyetlen egy olyat sem találhattok közülük, amely mentes volna a bukott tudatszinttől.  Ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen mind a hamis hierarchia teremtményei lennének, de mindre hatott a bukott tudatszint.  A bukott tudatszint azt állítja, hogy a forma valóságos, ezért a forma uralkodik a Szellem felett, melynek eredményeként lehetséges olyan filozófiát teremteni a Földön, amely nagyfokú részletességgel jellemzi Istent. 

Valójában azonban lehetetlen bármi olyan formával rendelkező dolgot teremteni, amely meg tudná ragadni a forma nélküli Isten teljességét.  Ezért van az, hogy a bölcsek a rendszert csak egy lépcsőfoknak tekintik, és tudják, hogy eljön egy pont, amikor a rendszeren túl kell lépniük, ha meg akarják ismerni a valós, élő Istent.  Így, mint láthatjátok, nagyon sok olyan ember van még a spirituális úton is, akiknek kérdései vannak, kérdései ezzel vagy azzal kapcsolatban.  De értitek-e, hogy ahhoz, hogy megformáljatok egy kérdést, még ahhoz is bizonyos alapra van szükségetek?  Ha ilyen alappal rendelkeztek, akkor pedig már kreáltatok magatoknak egy rendszert, és most egy olyan választ kerestek, amely a rendszeretekbe bele illik, és éppen ezért érvényesíti, megerősíti az a rendszert, amelyet kreáltatok. 

De hogyan szabadulhattok ki véglegesen, hogyan emelkedhettek fel?  Azáltal, ha megszabadultok minden struktúrától, minden rendszertől, amelyeket a forma világában hoztatok létre, legyen az az általatok létrehozott, vagy a mások által megteremtett rendszer.  Mindegyik struktúrát el kell engednetek, mielőtt felemelkedhettek a Szellem formanélküliségébe.  Tehát mindaddig, amíg folytatjátok a rendszerre alapozott a kérdések feltevését, mindaddig, amíg olyan spirituális tanító után kutattok, aki megválaszolja a rendszeren belül felvetődő kérdéseiteket, addig nem leltek rá az igazságra, nem találtok rá az élő igazságra. 

Az élő igazság ugyanis nem illik bele egyetlen rendszerbe sem, beleértve még a felemelkedett mesterek tanításait is, amelyek érkezhettek a Summit Lighthouse-on keresztül, vagy az AskRealJesus weboldalon keresztül.  Az élő igazságot nem lehet egyetlen szervezeten keresztül sem megragadni.  Tehát mindegy, hogy melyik rendszernek vagytok a követői, a szervezet, legyen bár a legemelkedettebb szintű is, nem fog eljuttatni benneteket a célotokhoz.  Csak akkor juttok el a célotokhoz, ha túlléptek a rendszeren, túlléptek az olyan kérdéseiteken, amelyekkel olyan válaszokat kerestek, amelyek a felállított rendszereteket igazolják, amely kérdésekre igennel vagy nemmel lehet válaszolni, vagy bármilyen egyéb olyan módon, amely az általatok felállított rendszert igazolja. 

Mikor világosodtok meg?  Amikor az a kérdés, hogy: „megvilágosodtam-e már?”—idejétmúlttá válik, amikor már nem lesz a lényetek része.  Emiatt ébredt rá ez a közvetítő arra, hogy a kérdésre, hogy megvilágosodtam-e már, a válasz az mindig nem.  Mert mindaddig, amíg szükségét érzitek annak, hogy ezt megkérdezzétek, addig nem világosodtatok meg.   

Mert még mindig távolságot véltek felfedezni a megismerő és a megismerendő között.  Még mindig azt hiszitek, hogy az igazság valami tárgy, amely rajtatok kívül létezik, és meg tudjátok ismerni távolról.  Amikor azonban a kérdéseitek elhalványulnak, akkor olvadtok bele az Igazság Szellemének Egységébe.  Akkor már nem a megtalált igazság lesz a birtokotokban, hanem ti lesztek az Igazság.  Ekkor mondhatjátok együtt Jézussal: „ÉN VAGYOK az Út, az Igazság, az Élet.” Ekkor váltok a Krisztussá, aki a Földön cselekszik. 

Ekkor szabadon eldönthetitek, hogy magatok mögött hagyjátok a Földet, vagy folytatjátok a Föld szolgálatát, hozzásegítve másokat is a szabadsághoz azáltal, hogy viszonyítási alapként szolgáltok a rendszerükhöz addig, amíg ráébrednek arra, hogy minden rendszer csak egy darabig képes továbbvinni őket.  Soha nem tudja azonban áthidalni a szakadékot, mert az egyetlen útja annak, hogy áthidaljátok a szakadékot az az, ha túlléptek minden rendszeren, túlléptek minden struktúrán, túlléptek minden formán, végül realizálva és elfogadva azt, hogy TI forma nélküli lények vagytok, akiket soha nem határolhat be semmi a formák világában. 

Ez tehát az én ajándékom.  Amit azzal zárok, hogy kiárasztom rátok a Könyörület Istennőjének a szeretetét, a feltétel nélküli szeretetet, amely néha magát gyengéd szeretetként fejezi ki, amely együttérzést és támogatást nyújt.  Amely azonban néha magát úgy fejezi ki, hogy kozmikus rombológolyóvá válik, amely összezúz minden olyan struktúrát, amely a szellemeteket a forma csapdájában tartja.  Mert a struktúrák összezúzása nélkül, hogyan láthatnátok meg azt, ami a struktúrák mögött van, hogyan szabadulhatnátok meg valaha a struktúráktól? 

Döntsetek tehát akaratotok szerint!  A könyörületemnek csak a gyengéd kifejezését óhajtjátok-e, vagy szeretnétek a könyörület Alfa kifejeződését is megtapasztalni?  Mert ha csak a gyengéd kifejeződést akarjátok, akkor én megadom nektek annak megtapasztalását, ám akkor nem fogjátok megtapasztalni a Lényem teljességét.  De ha úgy döntötök, hogy mindkettőt akarjátok, akkor biztosítom számotokra mindkettőt.  Megadom nektek, ha ezzel a hívással fordultok hozzám: „Om Mani Padme Hum,” miközben azt képzelitek el, hogy a kozmikus rombológolyóm lerombol minden rendszert az elmétekben.  Ekkor én annyi segítséget biztosítok számotokra, amennyit kezelni tudtok, hogy össze tudjátok zúzni a struktúrákat anélkül, hogy elveszítenétek az önazonosságotokat, és a folytonosságotokat.  Maximális haladást pedig azáltal érhettek el, ha ti pedig nem törekedtek a rendszer fenntartására, hanem hagyjátok, hogy összeomoljon az a valóságtól magától. 

Válasszátok a könyörületnek azt a formáját, amelyet óhajtjátok!  Választhatjátok csak az egyiket, vagy mindkettőt.  Én pedig megadom nektek mindazt a segítséget, amely  a döntéseteknek megfelelően megadható.  A döntés azonban a tiétek.  Mint ahogy tiétek az a döntés is, hogy Oroszország vagy a Föld eljut-e az Aranykorba.      

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23